Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
juk a kapások feljegyzett lakhelyeit, elsőként azt az érdekes eredményt kapjuk, hogy várakozásunkkal némiképp ellentétben a castrum-ban és a váralján lakó kapások száma közel megegyezett. (1505-ben a castrum-ban - 20, a váralján - 33, míg 1510 körül a castrum-ban - 26, a váralján pedig — 23 kapást írtak össze.) Annak ellenére magas tehát lélekszámuk a castrum-ban, hogy a kapások a társadalom kevéssé vagyonos részét alkották. Ajelenség magyarázatát feltehetően az itteni nagyobb, több bérleményt is befogadni képes házakban kereshetjük. Érdekes eredményre vezet a castrum-on belüli lakóhelyek megfigyelése is, miszerint kapásokat kizárólag a város északi, magyarok lakta részén találunk, főleg a Szombathelyen és az Olasz utcában. Talán a nemzetiségi tagozódás lehet ennek a magyarázata, hiszen a kapások többsége nyílván magyar volt, és a város tágabb környékéről származott. A váralján a kapások főleg a Szentpétermártír városrészben laktak, ahol egyébként a lakosság száma is a legmagasabb volt. Az előzőhöz hasonló képet kapunk akkor is, ha a dézsmaj egyzékekből kiírjuk mindazokat, akik valaki más házában laktak, vagyis feltehetően többségükben bérlők voltak. Foglalkozásaikat tekintve szolgálatot végzőket és szegényebb kézműveseket találunk köztük (csaplár, korcsolyás, boros, lantos, kulcsár, vámos, favágó, vadvágó, szabó, szűcs). Acastrum-oX tekintve többségük lakóhelye esetükben is az északi részre esik, bár van néhány bérlemény a déli városrészben is. Általában egy-egy háztulajdonnál egy, vagy két nevet figyelhetünk meg, előfordul azonban néhány komolyabb, szinte már bérháznak nevezhető épület, ahol 3-4, sőt egy esetben hét lakost jegyeztek fel. (Pl. Négyvarga ház, Olasz Lénárt, Haller, Csatornás György, Csiszár Demeter.) Okleveles forrásaink tárják elénk mekkora volt a bérelt lakások mérete, milyen helyiségekből álltak általában. 1504-ben Matthias Harber bíró házának hátsó részére járadékkölcsönt vett fel, ez alkalommal megemlékeztek egy itt lakó özvegyről, akinek lakása egy szobából, a hozzátartozó kamrából, kis udvarból és az ott lévő konyhából állt. 1113 1487-ben Olasz Márton szabó megvette János késgyártó örökölt harmadrészének egy részét egy egyházi javadalmasházban. A megvásárolt bérlemény az emeleten egy szobából, egy kamrából, az előttük lévő tornácból, valamint az épületrész alatti pince feléből állt. Mindezért 2 forintot kellett évente fizetni az esztergomi szentistváni káptalannak, és a következő közös jogok illeték meg a vásárlót: cégérét kifüggeszthette a ház elé, családjával együtt szabadon járhatott a ház kapuján keresztül és használhatták az udvar hátsó részén lévő illemhelyet. 1114 Csiszár Demeter házának lakosait a dézsmaj egyzékekből ismerjük. Ritka kivételként ennek a háznak részletes leírásával rendelkezünk 1507-ből annak kapcsán, hogy a házat esküdtek jelenlétében pontosan megosztották Csiszár és Garai Antal esztergomi kanonok között. A kétemeletes polgárház mindkét részében voltak kiadásra alkalmas helyiségek. Csiszár Demeternél az emeleten egy külön szoba-kamra-konyha egységet találhatunk, a földszinten négy kamra és két boltozott helyiség is igen alkalmas volt bérlők fogadására. Antal kanonoknál a földszinten boltok és kamrák sorakoztak, és az első emeleten itt is találunk egy szoba-kamra-konyha egységet, valamint sok további kamrát és még egy szobát. 1115 (63. kép) 1113 1504. ÍV. 10. - Eszt. k. m. lt. 53-3-25, MOL Df 238109. 1114 1487. ÍV. 24. - Eszt. k. m. lt. 53-3-18, MOL Df 238102. 1115 1507. VIII. 26. - Eszt. k. m. lt. 71-1-8, MOL Df 238294.
