Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

ÖSSZEGZÉS A tulajdonosok társadalmi rangját tekintve a 15. században és a 16. század elején a Szombathely utca itt tárgyalt szakaszán polgári és nemesi háztulajdonosokat találunk. A polgárok általában a város magyar polgárságának vezető rétegéhez tartoztak, két bíró, egy esküdt és egy céhmester fordul elő köztük. A nemesek között két olyan családot is láthatunk, nevezetesen a Keszi/Berki famíliát és a Tétényi/Kapiakat, amelyek a 15. században királyi szolgálatban, értelmiségi pályán emelkedtek a tekintélyesebb birtokos nemesek közé és budai házuk mellett főváros környéki birtokokhoz is jutottak. Keszi Benedek országbírói ítélőmester Érden és Berkiben szerzett birtokokat, a polgári születésű Kapi András kamaraispán pedig nagybátyjával, Tétényi Péter budai alvárnaggyal együtt nyert címeradományt (egyébként az eddig ismert legkorábbit), őmaga nemességet is, továbbá birtokot Tétényben. Keszi Benedek unokája és részben örököse, a kiváló kereskedelmi és diplomáciai érzékkel megáldott ákosházi Sárkány Ambrus az országbírói tisztig emelkedett. Királyi szolgálat emelte egyre magasabbra a coborszentmihályi Coborokat is, Mihály még budai vámagy volt, fia Imre már sokat foglalkoztatott diplomata, királyi tanácsos. Hasonlóképpen a királyi szolgálat emelte magasba csak éppen egészen más környezetből Onofrio Bárdi firenzei származású polgárt, a bajmóci Noffri család ősét. Mind a négy családnak nyilván szüksége volt budai háztulajdonra ahhoz, hogy az udvar rendelkezésére állhassanak. Keszi Benedek házát vásárolta, Kapi András és Cobor Imre házszerzésének körülményeit nem ismerjük, Onofrio Bárdi jutott hozzá a legnehezebben, hiszen egy romos házat bérelt a helyreállítás kötelezettségével. A Keszi Benedek által vett házat utódai meg is tartották, bár Berki László majdnem elcserélte egy értéktelenebb helyen lévő ingatlanra. A Coborok házát Imre fia, Gáspár a családon belül zálogosította el. Onoffio halála után azonban testvérét, Veronikát kiforgatta értékes bérleményéből a pesti plébános és Bátori István erdélyi vajda.

900 Bátori vajda és Sárkány országbíró, mindketten bárók, egyébként nem magukban fordulnak elő a környéken, hiszen mind a Mindszent utca, mind pedig az Olasz utca itteni szakaszán megtalálhatók voltak a bárók és egyházi előkelők házai, mint például a veszprémi püspöké is. Összességében a kapott kép egyezni látszik a Szombathely téren (azaz a plébániatemplomtól északra elterülő piactéren) megismert képpel. A 15. század második felében és a 16. század elején ott is a bárók, előkelő nemesek és rangos polgárok háztulajdonai váltakoztak egymással. Feltűnő, hogy egy már eldöntött pert újítottak fel királyi kegyből, majd az ítéletet a király személyes jelenlétében hozták meg. Ráadásul a Bátori vajda által a pesti plébániának átadott telek szomszédos volt a plébánia kertjével, vagyis a csere igencsak előnyös lehetett a plébánia számára.