Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
•kifk Az alábbi három ház szomszédos volt: 2.7.20. Melchior Luka 1518-ban Szerencsés Imre házának nyugati szomszédságában jegyezték fel Melchior Luka nevét. (1518. LX. 24.) 2.7.21. Szerencsés Imre - felhévizi Szentlélek ispotály - Podmaniczky János ,JSzt. György utca" Szerencsés Imre háztulajdonaira több oklevél is vonatkozik. 1518-ban ö és felesége, Anna fiukká fogadták és örökösükké tették Hans Haller budai polgárt, a házukat pedig három egyenlő részre osztották fel oly módon, hogy egy rész Annát, a második rész annak fiát, Györgyöt, a harmadik rész pedig Haliért és jegyesét, Hecht Eufémiát illette. (1518. LX. 24.) 1524-ben Zabláti Jakab garamszentbenedeki apátot idézték meg Szerencsés házában. (1524. XI. 14.) Mindkét esetben a ház helyeként a Szt. György utcát nevezték meg, a szomszédban pedig keletről Jakob Dobrizert, nyugatról pedig Melchior Lukat említették. Hans Dernschwamnak, a Fuggerek egykori budai pénztárnokának az 1525-ös zavargásokat említő leírásában olvashatjuk, hogy Szerencsés háza a Szt. György piacon állt, és hogy Szerencsés és vendégei a ház hátában, a várfalon keresztül kötélen menekültek el. Mohács után két királyi adomány is megemlékezik Szerencsés házbirtokairól, mindkettőt János király adta ki, de a megajándékozottak különböző intézmények, az egyik esetben a felhévízi Szentlélek ispotály, míg a másik esetben az alhévízi Szent Erzsébet ispotály voltak. (1526-1529 között; 1532. IV. 20.) Feltehetően nem ugyanazt a házat adományozták a két esetben, mivel Szerencsés egyik házát, mint szomszédot a Szt. György piac keleti oldalán háztulajdonos Szilasi család szomszédjaként említették meg 1528-ban (1528. XI. 25.), Dernschwam leírása azonban inkább a nyugati oldalra illik. A fosztogatás leírása kapcsán a Fuggerek Mindszent utcai házából figyelte végig a történteket, és a menekülés a várfalon keresztül is a nyugati oldalra illik, hiszen itt a falak a mezőre nyíltak, míg a keleti oldalon a falakkal zárt váraljába. Szerencsés Imre, Selómó Seneor ben Efrájim spanyol földről Budára menekült zsidó, aki 1510 körül megkeresztelkedett és újra nősült, zsidó feleségét és két fiát a Zsidó utcában hagyta. 1518-ban örökbe fogadta Hans Haliért és üzletei vezetését is átengedte neki, kereskedelmi tevékenysége mellett, kincstári tisztviselő is volt, 1520-1524 között alkincstartó, Szálkai érsek familiárisa, munka- és üzlettársa, 1525-ben rövid időre börtönbe vetették, kiszabadulásakor városi zavargás tört ki, amelyből elmenekült. Röviddel ezután tervei alapján foglalták le a Fuggerek vagyonát és játszották át a rézkereskedelmet nürnbergi kereskedők kezébe, az alkincstartói hivatalt is visszakapta, elhunyt 1526-ban. 652 János király a házat a felhévizi Szentlélek ispotálynak adományozta, majd az ispotály rektora, Atyinai Márton királyi titkár elcserélte azt Podmaniczky Jánossal egy Olasz utcai házra. (1526-1529 között) 2.7.22. Jakob Dobrizer 1518-ban Szerencsés Imre házának keleti szomszédságában említették meg Jakob Dobrizer házát. (1518. LX. 24.) Erről az ingatlanról csupán még egy oklevél tesz említést a mohácsi csata utáni időből. 1527-ben Paul Planck esküdt a kassai Burkhardt Gierer végrendeletét hallgatta meg Michael Stenzel budai esküdt szállásán Jakob Dobrizer házában. (1527. VII. 17.) Stenzel Gierernek nagybátyja volt, Dobrizerrel pedig feleségeik révén rokonságban állt. A végrendeletben Gierer minden kassai ingatlanát és ingóságát legközelebbi rokonára Stenzelre hagyta. Feltehetően a város 1526-os pusztulásával magyarázhatjuk, miért lakott az esküdt Stenzel rokonának házában. Hiszen maga is tekintélyes budai családok örököse volt, nyilván saját ingatlannal is bírt a városban. 652 KUBINYI 1995. 23-25.
