Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Néhány telek az írott források tanúsága szerint is felaprózódott. Ilyen volt a pécsi püspökség házának északi szomszédja. Tudjuk, hogy a Szt. István protomártír káptalan házát az 1420-as években már kétfelé bontva, külön-külön adták bérbe. Az ingatlanok tulajdonosai 1526 után alaposan kicserélődtek. A politikai fordulatokban gazdag években a két szembenálló király előszeretettel adományozott a Szt. György piaci házak közül hűséges szolgálatok reményében előkelőinek. Ez nyilván jelzi az itteni házak értékét is, annak ellenére, hogy több forrás is megemlékezik a törökök 1526-os rombolásáról. A Szt. János kapu melletti telket alaposan elpusztultnak és leégettnek írják le. Ettől jóval messzebb, az esztergomi Krisztus Teste kápolna háza teljesen leégett, és csupán oldal és válaszfalai álltak még 1528-ban is. Nem járhattak sokkal jobban a közöttük lévő házak sem. (49. kép)