Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

1402-1404 körüli időből maradt fenn egy városi feljegyzés, amely szerint Jakob Gretzingert a szentlőrinci pálos perjel bevádolta, hogy kolostorának a házát erőszakkal elfoglalta. A tanács Zsigmond király különleges engedélye folytán maga elé idézte Jákobot és felszólította, hogy tulaj donjogát békés eszközökkel, bírói úton szerezze vissza. A házat Peter Rauzan szomszédjának mondták. (1402-1404. IV. 5-9.) 1409-ben értesülünk részletesebben a perről Szécsi Miklós tárnokmester okleveléből, amely eloszlatja kétségeinket, hogy az eddig megismert adatok vajon ugyanarra az ingatlanra vonatkoznak-e, mivel a per során bemutatták a fentebb ismertetett, korábbi okleveleket is. (1409. IV. 17.) Az örményesi pálosok Zsigmond király előtt bevádolták Jakob Gretzingert egy fél házrész elfoglalása miatt, amelyet Kanizsai Miklós adományozott korábban nekik. A ház szomszédai Peter Rauzan és Zsigmond patikáros voltak. A tárnokmester ítélőszéke előtt az örményesi perjel bemutatta Kanizsai Miklós két oklevelét a ház csere útján történt megszerzéséről (1392. XI. 29.) és a ház adományozásáról. (1392. XII. 10.) Vele szemben Jakob bemutatta Szécsényi Simon ajtónállómester oklevelét, amellyel Jákobot a fél házrész birtokába bevezette. A perjel válaszában ezt az iktatást Jakob kezdeményezésére véghezvittnek nevezte, és bemutatta Kanizsai Miklós tárnokmester már idézett oklevelét, amelyben egy fél házrészt Ulrich Pausemek adott Jakob Gretzinger és Hans Ellenpeck adósságai fejében (1394. IV. 28.) még Szécsényi Simon iktatása előtt. A bíróság a pálosok számára tett korábbi adományt jelentette ki érvényesnek és nekik ítélte a házat, Jákobnak pedig hallgatást parancsolt. Az ítélet meglehetősen érthetetlen, sőt mintha részrehajlást fedezhetnénk fel benne. Ha Kanizsai Miklós 1394-ben a házrészt Ulrich Pausemek adta az 1392-es adományt követően, miért illeti az mégis a pálosokat? Miért nem ismerteti az ítélet Széchényi Simon iktatásának körülményeit, és miért nem idézi a Jakob érveit alátámasztó iratot? Az ismert adatokból arra kell gondolnunk, hogy az ügy hátterében egy kiterjedt pénzügyi akció rejlik, amelynek a tárgyalt ingatlan csupán kisebb részét képezte. Gretzinger és Ellenpeck nagy összeget, mintegy másfélezer forintot hiteleztek Pausemek, akiért Kanizsai Miklós vállalt kezességet. Pauser nyilván Kanizsai tárnokmesterrel állt valamilyen üzleti, vagy akár hivatali kapcsolatban, de ezt a kapcsolatot közelebbről nem ismerjük. Nehéz megérteni azt is, hogy ha Pausert egy házrésszel kárpótolták, hogy foglalhatta azt el adósa, Gretzinger. Erre esetleg az a válasz adódhatna, hogy a ház eredetileg Gretzinger és Ellenpeck tulajdonában volt, majd az adóság fejében tőlük szerezte meg Hans és Ulrich Pauser, akiktől nem mdni miért Szenesei Miklóshoz került, végül Kanizsai tárnokmester megvásároltatta, vagy csere útján megszerezte, majd újból Pausert kárpótolta vele. Akárhogyan is intézték a ház sorsát az oklevelekben, az adásvételi szerződéseken és bírósági végzéseken, a valóság ennél egyszerűbb volt: a házban továbbra is Jakob Gretzinger lakott. 1411-ben István pálos rendfőnök az örményesi kolostor nevében újból tiltakozott a tárnokmesternél az ellen, hogy Gretzinger elfoglalva tartja házukat, és eltiltotta őt a további birtoklástól. (1411. VI. 18.) Ekkor újból Peter Rauzant, továbbá Simon patikárost nevezték meg a szomszédban. A perről fennmaradt oklevelekből nem mdhattuk meg, hogy a pálosok mikor vették ténylegesen birtokba az ingatlant, de 1451-ben az északról szomszédos telekre vonatkozó oklevél szól az örményesi pálosok házáról. (1451. VI. 21.) Valószínűleg ezen a telken kereshetjük Szerencsés Imre egyik házát is. Mohács után két királyi adomány is megemlékezett Szerencsés házbirtokairól. Mindkettőt János király adta ki, de a megajándékozottak különböző intézmények voltak, az egyik esetben a felhévízi Szentlélek ispotály, míg a másik esetben az alhévízi Szent Erzsébet ispotály. (1526-1529 körül; 1532. IV 20.) Feltehetően nem ugyanarról a házról volt szó a két esetben, hiszen az adományozottak is különböztek. A Szt. Erzsébet ispotálynak adott Keddhely utcai házat tarthatjuk Szerencsés itteni házának, mivel a szomszédban megemlítették Nyírő Gergelyt, akit az esztergomi Szt. István protomártír káptalan délről szomszédos házában helyezhettünk el. Szerencsés házát, a másik szomszéd, a Szilasi család szomszédjaként is feljegyezték a Szt. György piac keleti oldalán 1528-ban. (1528. XI. 25.) Szerencsés másik háza a Szt. György utca nyugati oldalán, a Nyírő utcának is nevezett szakaszon állt (életrajzi adatait ld. ott).