Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

térkép tartalmazza (1686) (18. kép), amely az utcavonalakat, háztömböket feltünteti, a telkeket azonban nem.

32 Korábbi ezeknél a Tabán, vagyis az egykori Alhéviz, valamint Felhévíz úthálózatát megörökítő két térkép, amelyek az 1598-as ostrom kapcsán készültek.

33 A budai helyrajzírás múltja A múltat vizsgáló történész, művészettörténész, régész, különféle témákat kutatva, ha Buda városát érinti mindenképpen szembekerül a helyrajz kérdéseivel. Éppen ezért az idézhető szakirodalom rendkívül bőséges és igen széles tematikát tárgyal. Rengeteg az egyes részletkérdésekkel foglalkozó tanulmány, de egyes korszakokat érintő és teljes összefoglalásokat is olvashatunk. Az irodalom bibhográfiai áttekintését nem régen végezte el Czagány István, és teljességre törekvő tanulmánya most felment az alól, hogy ennek részletes összeállításába fogjak.

34 Rövid áttekintést szeretnék azonban nyújtani a rendszeres helyrajzi tanulmányokról, dolgozatom előzményeiről, arról is számot adva, milyen mértékben befolyásoltak munkám készítése során. Buda város középkori helyrajzának tudományos igényű történeti kutatása a 18. századba nyúlik vissza. Az elsődleges történeti forrásokat, az okleveleket először a város jegyzője, Johann Ferdinand Miller és egy tudós ágostonrendi szerzetes, Xistus Schier használták fel munkáikban, amelyek főleg az egykori egyházi intézmények történetével és helyrajzával foglalkoztak.

35 Az úttörőket megillető tisztelet mellett ma már főleg azt kell megjegyeznünk róluk, hogy saját koruk helyrajzi állapotaiból kiindulva több téves azonosítás szentesítőivé és megalkotóivá váltak. Helyrajzi megállapításaikat követte száz év történeti és földrajzi irodalma, akik közé sorolhatjuk a város első teljes történeti helyrajzának megalkotóját, a kamarai levéltáros Rupp Jakabot is.

36 Az ő műve az akkori adatok teljességével, rendszerezett formában igyekezett feldolgozni a témát. Különálló fejezeteket szentelt az egyes egyházaknak, valamint elsőként az egyes utcáknak is, amelyekben bemutatta az ingatlanokra vonatkozó forrásokat, sőt önállóan ismertette azokat az ingatlanokat is, amelyeket nem tudott az utcákban elhelyezni. Alapossága ellenére ma már félrevezető munkáját kézbe venni kellő egyéb ismeretek és kritikai szemlélet nélkül, mivel helyrajzi azonosításai még mindig a 18. századi alapokra épültek, és az általa felkutatott újabb források még ezt a képet is ellentmondásossá tették. Rupp művének mint összefoglaló munkának hatása igen nagy volt a maga korában, konzerválta a 18. század tévedéseit, és sajnos sok esetben máig ható érvénnyel befolyásolja a közvéleményt.

37 Pedig már tíz évvel Rupp könyvének megjelenése után a Schön-féle látkép felfedezésével világossá vált, hogy a középkori egyházi intézmények legtöbbjének helyét a 18. század óta tévesen tartja számon a tudomány. A helyes megoldást szinte egyidőben Henszlmann Imre, Rómer Flóris és Némethy Lajos ismertették, illetve használták fel,

38 a részletes kifejtést pedig Némethy végezte el néhány évvel később megjelent tanulmányában.

39 A továbblépést Csánki Dezső munkássága jelentette, akinek szerepe a mai eredmények hátterében igen nagy annak ellenére, hogy a tárgyban csak résztanulmányokat jelentetett meg.

40 A Főváros 32 BTM Metszettár, RÓZSA 1963. Kat. 21. 33 KISARI BALLÁ 1996. 72. sz.; KISARI BALLÁ 1998. 72. sz. 34 CZAGÁNY 1988. 35 MILLER 1760; SCHIER 1774. 36 RUPP 1865; RUPP 1868. 37 Munkájának eredményeire is támaszkodva jelölte meg a MTA emléktáblákkal a Vámegyed épületeit 1868-ban, amelyek máig az egyetlen ilyen jellegű információs feliratok. (Ma már talán maguk is műemléknek számítanak.) A könyv mai hatását reprint változatának 1987-es megjelentetése is jelzi. 38 NÉMETHY 1876; Henszlmann Imre könyvismertetése NÉMETHY Lajos: A Nagyboldogasszonyról nevezett Budapest vári főtemplom történelme c. munkájáról ArchÉrt 10 (1876). 331-332; RÓMER 1877. 48-59. 39 NÉMETHY 1885, aki már ekkor sürgette az emléktáblák szövegének kijavítását. 40 CSÁNKI 1893; CSÁNKI 1904; CSÁNKI 1906.