Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

A bizonytalan helymeghatározást szerencsére egészen pontossá tehetjük Hans Dernschwam segítségével. Az ő leírása szerint ugyanis Werbőczy István a vajda házában lakott. A házat ugyan utca választotta el a ferences kolostortól, de egy fa „folyosó" - nyílván utcahíd - összekötötte a két épületet, amelyen át a szerzetesek minden nap átjártak misét mondani. A lutheránus Dernschwam azért mondja mindezt el, hogy Werbőczy pápista hitét kiemelje.

471 Állítását más forrás is igazolja, mivel fennmaradt Werbőczy Istvánnak egy, a pápához írt kérelme, amelyben pártfogásába vette ferences gyóntatóját, Csíki Andrást. Csíkit, mint a lutheranizmus kérlelhetetlen üldözőjét mutatta be, és kérte apostoli hitszónokká kinevezését, egyben kérte a pápa fellépését Csíki saját rendtársaival szemben. A magyar ferences provinciális ugyanis úgy értelmezte Csíki kinevezését Werbőczy gyóntatójául, hogy ezentúl az ő házában kell laknia, és nem tartozik többé a rend kötelékébe. A ház azonban szinte össze volt építve a kolostorral, és ezért nem szükséges Csíkinek elhagyni a kolostort. (1539. ILI. 29.) Werbőczy István tehát ekkor nemhogy a vajda a házában lakott, hanem övé volt a Szapolyaiak háza. Tulajdonlását bizonyítja egy szintén 1539ből származó idézés, amelyet Nagyécsi Benedeknek kézbesített a budai káptalan Werbőczy kancellár házában a ferences kolostor előtt. (1539. VI. 28.) Werbőczy István, Kerepeci Osvát fia, 1483-1484-ben a kisebb kancellária levéltárának őre, 1492-től királyi törvényszéki jegyző volt, 1502-ben országbírói ítélőmester lett, 1516-tól királyi személynök, 1525-ben nádor, majd 1526-tól János király kancellárja. Jogász és diplomata, a köznemesség egyik vezéralakja, a magyar feudális jogelmélet és gyakorlat rendszerezője és írásba foglalója. Eletét a törökké lett Budán 1541-ben, mint a magyarok főbírája fejezte be.

472 Kérdés azonban, hogy Werbőczy már 1526 előtt is a házban lakott-e. Dernschwam leírása nem egészen egyértelmű, hiszen ő általában a Mohács előtti állapotokat ismertette idézett munkájában. Werbőczy folyamodványa azonban világossá teszi, hogy a Dernschwam által név nélkül említett ferences szerzetes viszálya kolostorával az 1530-as években történt. Mindenképpen furcsa lenne feltételezni egyébként is, hogy az 1525-ben nádor Werbőczy akkor nem saját házában lakott volna, hanem az erdélyi vajdánál. (1525. V. 25.) Ezért feltehető, bár okleveles forrás nem áll rendelkezésünkre, hogy Werbőczy 1526 után kapta adományba János király egykori házát. Néhány további oklevél is erre mutat. 1526 decemberében János király érdemei jutalmazásául új kancellárjának még a néhai Szálkai László Nyírő utcai házát adományozta. (1526. XII. 26.) Ezt az adományt azonban nem sokáig élvezhette, hiszen ugyanezt a házat Mária királyné Bátori István nádornak adta már a mohácsi csata után egy hónappal, és a város birtokba vétele előtt mindezt meg is erősítette I. Ferdinánd király. (1526. IX. 29., 1527. VII. 7.) Az új adomány tehát feltehetően a város újbóli birtokbavétele, vagyis 1529 után születhetett Werbőczy kancellár részére. Szerémi György szerint 1541-ben a város megszállása után Szulejmán szultán szállását Werbőczy István kancellár házában rendezték be.

473 A királyi palotában ekkor még Izabella királyné tartózkodott, maga Werbőczy pedig a szultán óbudai táborában „vendégeskedett" a többi magyar főúrral együtt. Szulejmán szállása a későbbi birtoklás fényében érdekes, hiszen Werbőczyt, mint a magyarok bíráját hagyta hátra a szultán Budán, a 17. század elejétől kezdve pedig ennek a háznak a helyén épült ki a budai pasák rezidenciája. A ház helyét a leírások alapján a ferences kolostor északi szomszédságában határozhatjuk meg egy kis köz után. A ferences kolostor északi oldalán a templom emelkedett (a mai Várszínház), vagyis a kis közön átívelő hídon a házból közvetlenül a ferences templomba lehetett jutni. Szapolyai és Werbőczy házát tehát a későbbi pasa palota, majd karmelita kolostor helyén határozhatjuk meg. 471 DERNSCHWAM 1957. 461. 472 FRAKNÓI 1899. 473 SZERÉMI 1857.369.