Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Mindkét leírás a Szt. Mária Magdolna plébánia váralji területét írja körül, mindkét leírásban olvashatunk köves útról és a Szt. Lázár egyházhoz tartó közös irányról. Az 1390-es oklevélből megtudhatjuk azt is, hogy a Szt. Lázár egyház a váralja újonnan épült városfalain kívül esik, és a városfalon nyíló új kapun át lehetett megközelíteni, valamint, hogy az így körülírt területet Tótfalunak nevezik. Kérdés, melyik volt ez a kapu? Kubinyi András szerint a határ a mai Hunfalvy - Jácint - Kapás és Horvát utcák (vagy csak a Kapás utca ?) vonalát követte. A Szent Péter plébániához vezető út a Kagyló lépcső, míg az említett kőlépcső a mai Jácint lépcső volt, kettejük elágazása környékén emelkedett a Krisztus Teste kápolna. A karmelita kolostor a Kapás utca végén állt. A városfalon pedig a mai Horvát utcánál kaput feltételezett, amelyen át jutottak el a Szt. Lázár ispotályhoz. A rekonstrukció lényeges eleme a feltételezett kapu, amelyre a legkorábbi térképek úthálózatából és az esztergomi káptalan vizitációs jegyzőkönyve adatából lehet következtetni. A jegyzőkönyvben a Szombat kapun kívül Felhévíz felé vezető kőlépcsőről történt említés.

453 Az újabb régészeti kutatások eredményeinek fényében a fenti kérdésre más megoldást javasolunk. A karmelita kolostor helyének kérdése tisztázódott: a rendház részletei a mai Csapláros utca 4. szám alatt kerültek napvilágra. Egyetértve Kubinyi Andrással abban, hogy a Szt. Péter plébániához vezető út, valamint a karmelita kolostor felé tartó kőlépcső nagyjából a mai Kagyló és Jácint lépcsők táján kereshető, arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a hatájárás a karmelita kolostorhoz tartó útvonalon haladt, de nem érte el magát a kolostort. A karmelita kolostor helyének pontos ismeretében már nem képzelhető el, hogy ezt az útvonalat a mai Fazekas - Horvát utcákon folytatva érjük el a városfal új kapuját és rajta keresztül a Szt. Lázár egyházat. Rendelkezésre álló ismereteinknek jobban megfelel, ha azt feltételezzük, hogy a határjárás a mai Jácint lépcső környékén haladt a karmelita kolostor, vagyis mai Csapláros utca felé, majd nagyjából a mai Csalogány utca vonalán nyugatra fordult, és a mai Széna téren állt egykori városkapun, amely feltehetően a Taschenthal kapu nevet viselte, hagyta el a várost a Szt. Lázár egyház irányába. A kérdést azonban csak a Krisztus Teste és a Szt. Lázár kápolnák azonosítása után mondhatjuk megnyugtatóan tisztázottnak. Szt. Lázár kívül a városfalakon, Felhévíz területén emelkedett. Az 1390-es határjárók odáig nem is mentek el, hanem a kapun kilépve a városfalakon kívül, de a falakat követve haladtak tovább az Óbudáról Fehérvárra vezető országúton (azaz Buda és Felhévíz határán) egészen a szentlőrinci pálos kolostorhoz tartó útig, amely a Tótfalu kapu alatt (a mai Várfok utcánál) ágazott le a nagy országútról. Itt, a dombtetőn volt a leírás szerint a városi vesztőhely is. Ezáltal a város északi részén mind a Várhegy falain belül, mind azokon kívül összefüggő területet határoltak el, amely a Szt. Mária Magdolna plébániához tartozott. A falakon kívüli terület felölelte a Várhegy teljes északi lejtőjét, a középkorban Tótfalunak nevezett területet.

454 IV. Az 1441-es határjárás utolsó része a Boldogasszony és a Szt, Péter mártír plébániák területeit választja el egymástól: „...a Takács utcában, a régi királyi ház alatt Tosi Balázs háza a Szt. Péter mártir plébánia, vele szemben pedig Miklós háza a Boldogasszony plébánia területére esik; majd ugyanebben az utcában a Szt. István protomártír kolostor felé [...] Jakab háza a Szt. Péter mártír plébánia területére, vele szemben Komlosy háza a Boldogasszony plébánia területére esik; továbbá az Örmény utcában 1397. V. 24-VI. 28.: „.. .alia [domus] est extra portam Sabbati penes gradus, per quos itur versus Calidas aquas superiores a meridionali plaga..." (Eszt. k. m. lt. Lad. 50. fasc. „Ad acta Lactoralia, Tit. XII. Nr. 4.", BTOE III. 239. sz.) VÉGH 1999. 331-346.