Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Vagyis 1390-ben a néhai Kont Miklós nádor házával északról firenzei Francesco fia Onoffio háza volt szomszédos, amellyel szemben helyezkedett el Friedrich Krazer sarokháza, déli oldalán a kis közzel. A házak a Szt. Miklós utcában álltak a domonkos kolostor közelében, attól északra. A határjárás rövid leírását így alaposan kdbővíthettük az oklevelek adataival és meg is határozhatjuk a házak pontos helyét. A kolostortól északra ugyanis csupán egyetlen köz vezet és vezetett a középkorban nyugat felé, a mai Fortuna köz, amelynek középkori eredetét tisztázták a régészeti és műemléki kutatások.

427 A Krazer féle, majd később pálos nagy háznak nevezett épület tehát a mai Fortuna utca 4. számú ház északi felével, vagy egészével azonosítható.

428 Vele szemben emelkedett Onofrio háza (Fortuna u. 5.) és déli szomszédja a Kont féle ház, amely a mai Vörös Sün háznak felel meg (Hess András tér 3.), hiszen ezt említik egyben a domonkos kolostor északi szomszédságában.

429 A határ tehát a domonkos kolostortól a mai Vörös sün ház mellett elhaladva a mai Fortuna közhöz tartott. „...ezután áthalad a Wolmugi (sic!) utcán, és egy kis utcához megy, amely Francesco Bemardi és Giovanni Leonardi háza között van, ..." „...deinde transeundo plateam Wolmugi et veniendo ad vicum, qui mediatur per domum Francisei Bernhardt et Johannis Leonharde ..." Az itt olvasható titokzatos „Wolmugi" utcanév feltehetően az oklevelet kiadó és így szövegét számunkra megőrző Schier hibás olvasatából ered. Úgy kaphatunk értelmes utcanevet, ha feltesszük, hogy az eredetiben „Woluingi", vagy „Wuluingi" állt. A „mu" és a „uin" szótagok betűszárainak száma ugyanis megegyezik, és ezért könnyen félreolvashatóak. A „Wuluing", avagy Wulving nevet a város korai történetének jeles családjából származó személyek viselték. Wulving comes (+1344 előtt) budai esküdt, pénzverő kamaraispán volt, ahhoz a comes címet viselő német származású nemesi réteghez tartozott, amely a város vezetését kezében tartotta. Unokáját, Nikolaus fia Wulvingot több ízben választották bírónak (f 1391 után).

430 Wulving ispán házának helyét nem ismerjük okleveles adatokból, unokája, Nikolaus fia Wulving azonban a határleírás idején a Boldogasszony-templommal szemben lakott.

431 Nem tudjuk viszont, hogy ezt a házat nagyapjától örökölte-e. így, adatok híján, az utcanevet sem tudjuk magyarázni, mivel a platea Wuluingr a másutt Olasz utcának nevezett utcával, vagyis a mai Országház utcával azonos. A határleírás ugyanis ezen a szakaszon említi meg Francesco Bernardi olasz kereskedő házát, amely több más oklevél szerint is az Olasz utcában állt egy kis köz mellett.

432 427 NAGY Emese: Fortuna utca 4. sz., In: A budai vár házainak 1959. évi műemléki kutatásai. BudRég 20 (1963). 489. 428 További feltárások tudják csak eldönteni a kérdést, hogy a két középkori telek összevonásán álló barokk épület középkori elődje két különálló épület volt-e, vagy az összevonás már a középkorban bekövetkezett. 429 A 15. század első felétől fogva mind a három ház pálos tulajdonúvá vált, a budaszentlőrinci, a csatkai és az örményesi kolostorok egymással szomszédos épületei lettek. A pálosok azonban még számos egyébb háztulajdont is bírtak a városban. 430 KUBINYI 1971.203-269. 431 1388. VII. 12.: „...domum suam acialem in castro predicto ex opposito ecclesie beate virginis nostre parochialis in vicinitate domorum monialium de insula leporum et Wuluingi habitam..." (MOL Dl 39268, BTOE III. 54. sz.) 432 Francesco Bernardi több házzal is rendelkezett a városban, de ebből az időből csupán ezt a házát ismerjük, a többit később szerezte, bérelte. Kanizsai János érsek az esztergomi Szt. István protomártír káptalan alapítólevelében (1391. XII. 26. Eszt. k. m. lt. 53-1-2, MOL Df238039, BTOE JR. 132. sz.) említi meg először, hogy Francesco Bernardi 30 forint bért fizet egy budai ház után. A házbérlemény János érsek és Francesco Bemardi kereskedelmi ügyleteihez kapcsolódott, amelyet azonban nem ismerünk világosan. Nyilván nem a valós értéket fejezte ki az a 2600 forint, amelyért Bemardi ugyanezt a házat eladta János érseknek 1393. IX. 9-én. A házat ennek ellenére tovább bérelte a káptalantól és a házzal együtt Buda környékén egy nagy majorságot is. (Ld. CSÁNKI 1906. 685-725.) Az oklevelek tanúsága szerint a ház egy kis köz mellett emelkedett: 1391. XB. 26.: „...ratione quarundam domorum eorundem eidem Francisco et suis successoribus per nos feudatarum in civitate 5«űfens/...existentium..." (Eszt. k. m. lt. 53-1-2, MOL Df 238039, BTOE Dl. 132. sz.); 1393. IX. 9.:"...quandam domum suam in castro predicto in vicinitate domorum nobilis viri magistri Iohannis filii condam Simonis bani et quodam vico mediante Georgii Kase habitam..." (Eszt. k. m. lt. 64-2-1, MOL Df 238179, BTOE IB. 157. sz.); 1393. IX. 30. - Eszt. k. m. lt. 53-3-5, MOL Df 238179,