Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

annál is inkább, mivel veronai Szt. Péter mártír tisztelete egyébként nem terjedt el Magyarországon. A kápolna kezdetben a Boldogasszony plébánia filiája volt, aminek jeleként évi cenzust fizetett. A 14. század második felében emelkedett önálló plébánia rangjára, és a század vége óta a többi budai plébániával együtt közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. A plébániakörzet határait az 144l-es határjárás alapján nagyjából ismerjük (Ld. A plébánia határjárások elemzését), ám a templom pontos helyére nem utal írott forrás, nem jelzik a legkorábbi térképek és a helyi hagyomány sem tartotta fenn emlékét. A helyrajzi szakirodalom a múlt században a mai Hattyú utca környékén lévő török mecset helyén kereste.

355 Manapság a Garády Sándor által az 1940-es években felfedezett, majd a H. Gyürky Katalin vezette ásatással az 1960-as években feltárt templommaradványokat tartják a Szt. Péter mártír plébánia templom romjainak.

356 (35. kép) Az azonosítást már Garády elvégezte, bár a bizonyítással adós maradt. Később Kubinyi András pontosította a plébániakörzet topográfiai meghatározását oklevelek segítségével.

357 A plébánia templom nyugati homlokzata előtt vezethetett el - a többi budai templom mintájára - a Szt. Péter utca. Ugyancsak a templom mellett kereshetjük a Pap utcát és a Kisvasait Ld. Kisvásár, Flek utca, Szt. Péter utca, Pap utca Szentlélek ispotály / Heiligen Geist Spital 1479: ad hospitale Sanctispiritus (!) (MOL Dl 18208); 1500: hospitale pauperibus Sancti Spiritus (DrvÉKY 1914, 26); 1509: Spitall des Heiligen geists (BORSA 1959, 304); [XVI. szd. e.]: Iohanni de Strigonio professo ordinis Sancti Spiritus priori domus et hospitalis in Superioribus Calidis Aquis Budensibus (Eszt. Föszék. kvt. Nyási formuláskönyv p. 274) Felhévízi ispotály, amelyet azért említünk meg, mivel a budai tanács irányítása alatt állt a középkor végén. Helyét Kubinyi András határozta meg a mai Malom-tó déli oldalánál, ugyanő dolgozta fel történetét is.

358 3. VÁROSFALAK, KAPUK Felhévizi kapu 1442: penes portam seu murum iuxta Danubium, per quam de dicto sancto Petro iretur ad dictas aquas superiores (MOL Dl 13678) Taschenthal kapu 1497: iuxta portas civitatis nostre Budensis Thothfalw et Tossanthalkapw vocatas (MOL Dl 20631) Tótfalu kapu 1493: quasdam duas domos allodiales in suburbio civitatis nostre extra portam Sabbati in platea Thotfalw dicta in fine eusdem (!) platee versus exteriorem portam existentes et habitas (Erdődy cs. galgóci lt. 37-1-12); 1497: iuxta portas civitatis nostre Budensis Thothfalw et Tossanthalkapw vocatas (MOL Dl 20631) Kisajtó 1510k: Mathias seripar in Vywarws penes Kysaytho (Veszp. k. m. lt. Budai bortized-lajstrom, MOL Df 200608) A váralját városfal kerítette körül, amely Buda és Felhévíz határán futott. Ennek a falnak az eredete még kellőképpen nem tisztázott. Az 1390-es plébániahatár leírásban tűnik fel forrásainkban elsőként az új fal, avagy kapu, amelyen át a Szt. Lázár ispotályhoz lehetett menni.

359 Ez alapján szokás a falat a 14. század végén épültnek tartani, bár az oklevélben szereplő kifejezés a falon épült új kapura is utalhat. 355 RUPP 1868. 168-170. 356 GARÁDY 1943a. 206.-233; H. GYÜRKY 1971. 223-243; BELÉNYESYNÉ SÁROSI 2002. 476-484. 357 KUBINYI 1965. 147-148. 358 KUBINYI 1964. 123-129. 359 1390: „usque ad novum murum seu portam per quam itur ad sanctum Lazarum" (SCHTER 1774. 108; BTOE IB. 111. sz.)