Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - ALTMANN JÚLIA: Piactér a középkori Óbudán
munk kutatásokat folytatni az azóta már felépült Aquincum Szálloda területén. 5 Ez azt jelentette, hogy a korábbi ásatásokhoz csatlakozva, részben azokat folytatva az ettől északra és keletre fekvő területen végeztünk feltárásokat. Kutatásaink eredményeit előzetesen összefoglalva megerősítjük a középkori piactér beépítettségére vonatkozó feltételezéseket. A terület keleti oldalán - a mai Árpád fejedelem útjával párhuzamosan - közel 100 méter hosszan húztunk egy szelvénysort, amely észak felé a 4. századi erődfalig ért. A szelvénysor három északi szelvényében megtaláltuk az északkelet-délnyugat irányú köves út folytatását, amely itt már a révhez, kikötőhöz vezethetett. Az útburkolatot itt is megújították néhányszor, több szinten kerültek elő maradványai, korai, 12. századi részletei is viszonylag nagyobb egységekben. A déli szelvényekben is előkerültek köves felületek részletei, teljesen folyamatos felületet azonban nem találtunk. így az sem kizárható, hogy nem összetartozó maradványokról van szó. Az ásatások igen jelentős eredménye, hogy a terület korai periódusából több objektum részlete került elő. A házak alaprajza nehezen követhető, inkább csak lesározott padlószintek és kemencék maradtak meg. A sürü bolygatások miatt nem volt megfigyelhető, hogy az épületek földbe mélyítettek voltak-e, vagy olyan föld fölötti házak, amelyek oldalai fából, agyagból készültek. Az Árpádkori házak között több szabadon álló kemencét is feltártunk. Elsősorban a keleti sávban voltak megfigyelhetőek égett felületek, amelyek meghatározhatatlan formájú, egymásba folyó tüzelőhelyek sorai lehettek. A tüzelőhelyeket csak rövid ideig használták, a leletanyag szerint a 13. században. Olyan épületnyomokat nem találtunk, amelyek valamilyen huzamosabb ideig tartó megtelepedésre utalnának. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ezek a tatárjárás után, az újjáépítés idején használt ideiglenes szálláshelyek nyomai. A keleti sávban feltárt objektumok közül külön kiemelünk egy kemencét. A feltárt terület déli részén került elő a 2,5 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú kemence. Tapasztott, belül átégett oldala enyhén ívesen hajlott. A kemence belsejét többször megújították. Aljában barna agyagrétegen sárga agyagréteg húzódott, amely már helyenként átégett és hamus volt. A következő új réteg egy vékony meszes csík volt, amelyet a hamus, égett sáv fedett. A következő megújítás egy köves rétegből állt, amelyen barnás, majd vörösen átégett agyagrétegek voltak. A kemence szája észak- északkeleti tájolású, a tüzelőtér oldalait téglából építették, alja pedig lekövezett volt. Benne égett, hamus, faszenes anyagot találtunk. A kemence szintjei, a körülötte előkerült leletanyag alapján az objektumot Árpádkorinak datálhatjuk. A kemence kibontásakor nem került elő olyan leletanyag, amely funkciójára utalna. Mérete, sokszoros megújítása miatt úgy véljük, hogy valamilyen ipari szerepe lehetett, de egyelőre nem tudjuk, mi az a tevékenység, amely ennyire nem hagy maga után leletanyagot. A feltárt keleti sávban későbbi, középkori beépítést nem találtunk, így valószínűsíthető, hogy a téren álló házak udvarai húzódtak erre, a Duna felé. A piactéren álló 13-15. századi házak közül több épület részlete esett az ásatási területre. A házak formái megegyeznek a már feltárt típusokkal. Feltárásra került olyan, egy helyiségből álló kisméretű ház, amelyben az agyagpadló szélénél csak egy sor alapozásként szolgáló kősor volt, és felmenő fala valószínűleg fából lehetett. A házak, illetve feltárt házrészletek többsége kőből épült, hosszanti elrendezésű, de belső osztást csak ritkán sikerült találni. Kiemelésre érdemes az a ház, amely közvetlenül a már korábban feltárt, díszes kapuzatú ház mellett állt. A ház északkelet-délnyugati irányban húzódott a kikötőhöz vezető út mentén. Az épület délnyugati fala már korábban előkerült, az új feltárásokkal együtt egy 28 méter hosszú és 8 méter széles épületet tártunk fel. Az épület falait helyenként csak kiszedett állapotban találtuk meg. A ház keleti oldalán - esetleg egy köves utca vagy köz után - további középkori ház részleteit tártuk fel, amely az előbbi házak irányát követte. 5 Altmann Júlia: Ásatások a középkori Óbudán 1981-1991 között. In: BudRég XXIX. (1959) - A római kori ásatásokat dr. Németh Margit végezte. Németh Margit: Kutatások az aquincumi alatábor területén. In: BudRég XXX. (1993) 55-59.
