Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - NAGY EMESE: Az esztergomi vár a kora Árpád-korban

kora Árpád-kori Esztergom másodvirágzása, azaz Kálmán király idején épülhetett, a 11-12. század fordulóján. A harmadik és negyedik periódus egyéb, lepusztult falcsonkjai nehezen értelmezhetők (Id. 1. kép). Egy bizonyos: ekkor már megkezdték a korábbi épületek bontását. Az egyik udvari épület bontási rétegében II. István (1116-1131) pénzérméje jelzi, hogy ekkortájt már új építkezések folytak. A kora Árpád-kori várhegy Az 1960-as évek régészeti feltárásai során lehetőségünk nyílt arra, hogy több helyütt közvetlenül mérhessük a várhegy kultúrrétegek alatti, eredeti felszínét, s adatokat nyerjünk az ős-, kelta és római kori rétegek lerakódásáról. Ilyen méréseket nemcsak a palota területén, de tőle keletebbre, mindazokon a helyeken végezhettünk, melyeket ásatásaink során érintettünk. A terepalakulat ily módon kikövetkeztethető adataiból kirajzolódott az a hosszan elnyúló hegygerinc, amely meghatározta az István-kori ovális külső fal helyét és irányát. (4. kép) Ennek következtében merült fel az a gondolat is, hogy ha többet tudnánk a várhegy többi részének domborzatáról, talán a kora Árpád-kori felső várról is kaphatnánk valamilyen adatot. Hiszen általánosan ismert tény, hogy minél korábbi időkre megyünk vissza, annál jobban befolyásolta a felszín formája a beépítések határait. Esztergom várának középső, legmagasabb részeit a 18-19. században nagy területen erősen lemélyítették, hogy helyet csináljanak a hatalmas méretű, újkori bazilikának. A több fázisban végzett munkák nemcsak olyan épületeket pusztítottak el, mint Szent István proto-mártír templomát, vagy Szent Adalbert-bazilikáját, de mélyen behatoltak a hegy bolygatatlan altalajába is, s ezzel az eredeti terepviszonyokat teljesen átalakították. A hegy eredeti domborzatának megközelítésére tett kísérletünk módszereinek részletes bemutatására itt nincs lehetőségünk, de talán szükség sincs rá. Megtettük ezt 1982-ben, az Acta Archaeologicában közzétett feldolgozásunkban (ld. a bibliográfiában). Itt most csak a munka eredményeként megszületett rétegrajzos térképet közöljük (4. kép), ahol bejelöltük a közvetlenül mérhető vagy különféle átszámítások alapján kikövetkeztetett magassági pontokat s az ezek alapján besűrített rétegvonalakat. A bizonyosan sok tévedést is tartalmazó becslések és rajzi felvázolásuk azonban mégis tükrözi a várhegy felszínének és lejtős oldalainak legjellemzőbb vonásait. Ebből pedig néhány újabb következtetésre is juthatunk. A rekonstrukció során tett egyik megállapítás, hogy a várhegy legmagasabb, jól beépíthető része kisebb lehetett annál a területnél, mint amire a 18-19. századi térképek alapján gondolhatnánk. A felszín legkiemelkedőbb része a keleti oldalon volt, ahol felépítették a legkorábbi épületeket, a Szent István-templomot, Géza lakóhelyét, majd később az első Szent Adalbert-székesegyházat. Az így betelepített hegygerinc eredetileg kelet felé, enyhe lejtéssel ment át a Szent György-hegy valamivel alacsonyabb, de a későbbi terepszintrendezések során ugyancsak lemélyített részére. Nyugati oldala meredekebb lejtővel süllyedt a Duna felé. A Géza által elfoglalt és beépített területet minden bizonnyal - a kor szokásai szerint - sánccal erődítették. A sánc vonalát a rekonstruált terepviszonyok alapján szerkesztettük meg. Bejáratát a sánc nyugati oldala mellett fokozatosan emelkedő útvonalon közelíthették meg (4-5. kép). Rekonstrukciónk nyomán módosítanunk kellett egyik, az ásatás korábbi szakaszában vallott nézetünket. Első közléseinkben ugyanis lehetségesnek tartottuk, hogy a déli külső fal felépítése előtti, 1. periódusban emelt épület (7. kép) Géza legkorábbi építkezéseihez tartozott, s akár Szent István születési helye is lehetett. A két, különkülön megerősített terület s a közöttük lévő nagy szintkülönbség azonban arra vallott, hogy a szóban forgó épület talán az ezredforduló körüli időben keletkezhetett. Visszatérve a várhegy magasabban fekvő részére: az érsekség megalapításakor István király átadta ezt a területet az érseknek a Szent Istvánkápolnával s a fejedelmi lakóhellyel együtt. Királyi kúriák egyháznak történt átengedésére sok külföldi, de magyar példát is ismerünk. Ezt lakhatta kezdetben az érsek nem nagyszámú - vele szerzetesi közösségben együtt élő - társával, s csak később, az egyházi-kanonoki élet differenciálódása idején történt meg a szétköltözés.