Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - KARDOS JÓZSEF: A magyar egyetemek szervezetének és működésének reformja az 1960-as évek végén

KARDOS JÓZSEF A magyar egyetemek szervezetének és működésének reformja az 1960-as évek végén Az 1960-as évek közepén Magyarországon a „létező szocializmus" keretein belül új megoldásokat kívánó, kitörési pontokat kereső reformmunkálatok indultak meg, amelyek elsősorban a gazdaság mechanizmusán kívántak változtatni. Az átalakítás igénye és reménye azonban a társadalom más területeit is mozgásba lendítette. így hatással volt az egyetemekre is, amelyek működését, szervezetét kívánták korszerűsíteni. E munkálatokba - ez is újdonság volt - az egyetemi vezetők szélesebb körét is bevonták, köztük Székely Györgyöt, aki előtt, születésnapja alkalmából, tisztelegni kívánunk e tanulmánnyal. Az egyetemek irányítási rendszerével, működési mechanizmusával és a változtatás igényével a Művelődésügyi Minisztérium 1967. január 30-án tartott miniszterhelyettesi értekezletén foglalkoztak először. Az értekezleten tárgyalt előterjesztés megállapította, hogy az új gazdasági mechanizmus igényei nem követelik meg a fejlesztés irányának megváltoztatását, az oktatási és nevelési törekvések gyökeres átalakítását, de további korszerűsítésre, az igényekhez való jobb alkalmazkodásra feltétlenül szükség van. Fokozottabban kell törekedni a hallgatók alapképzésének erősítésére, intellektuális felkészültségük szilárdítására, a problémameglátó és feladatmegoldó készség, az önállóság fejlesztésére, a világnézeti elkötelezettség erősítésére. Ezekhez kapcsolódtak - hasonló hangsúllyal - a szakemberek továbbképzésének a kérdései, hiszen a gyorsuló gazdasági és technikai fejlődés a munkaerő erkölcsi kopását is siettetheti, az új feladatok gyakoribb jelentkezése, a piac változó igénye, a termékszerkezet átalakulása még sürgetőbben követeli meg az át- és továbbképzés, a kiegészítő képzés rendszerének megteremtését. Az új gazdasági mechanizmus a munkaerő-gazdálkodás, a szakemberszükséglet tervezése és kielégítése, a végzett hallgatók elhelyezkedése tekintetében is új helyzetet teremt. Mindezekre a feladatokra való felkészülés, a megváltozott helyzethez való gyors és korszerű igazodás, a hatékonyabb képzés érdekében - a miniszterhelyettesi értekezlet előterjesztése szerint - változtatni kell a felsőoktatás irányításának módszerein: „A döntéseket minden szinten ott kell meghozni, ahol erre a kellő mértékű informáltság biztosított, és ahol a döntésekre hivatottak érdekeltek is a kérdésben." Minisztériumi irányelvek segítségével - írta az előterjesztés - az intézmények szervezeti felépítését az új feladathoz szükséges igazítani, és az „intézmények új szervezeti és működési szabályzatában kell az új mechanizmusnak megfelelő elveket részletesen kifejezésre juttatni."

1 Az 1967. január 30-án megtárgyalt előterjesztés nyomán indult meg az a munka, amely az egyetemek új szervezeti és működési szabályzatának kidolgozásához vezetett. A munkában a minisztériumi szakemberekkel együtt részt vettek az egyetemek vezetői és oktatói is. Erre utalt például az ELTE rektorának 1968. szeptember 16-án elhangzott tanévnyitó beszéde is, ahol a következőkről esett szó: az egyetemek részvételével készül az új működési és szervezeti szabályzat, amelynek alapján növekszik az intézmények önállósága, „és az oktatási kérdések igazi és felelős gazdái az egyetemek lesznek."

2 1968. május 6-án tárgyalta a Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettesi értekezlete az 1 A felsőoktatási intézmények irányítási rendszerének és gazdasági mechanizmusának fejlesztése. Előterjesztés miniszterhelyettesi értekezletre. Művelődésügyi Minisztérium (a továbbiakban: MM) Irattár. Miniszterhelyettesi értekezlet, 1967. január 30. 2 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Értesítője, 1968/69. Az ELTE 1968. szeptember 16-án tartott tanévnyitó közgyűlése. (Rektori beszéd.)