Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - ERDEI GYÖNGYI: Raoul Wallenberg és a Hazai Bank - Mozaikképek a budapesti mentőakciókról

menyekről, a zsidókat ért jogfosztó intézkedésekhez fűzött reflexiói pedig megkapó emberi érzékenységről tanúskodnak. A június 2l-e óta „csillagos házakba" szorított zsidó népesség igen nehéz életkörülmények között élt. A beköltözéskor „csupán tulajdonuk egy töredékét hozhatták magukkal. E rendelkezés [...] révén a zsidókat gyakorlatilag összes tulajdonuktól megfosztották. [A „csillagos házakban"] nyolc-tíz személy kénytelen egy szobában lakni. Megtiltották, [...] hogy a nap három meghatározott óráján kívül az utcán mutatkozzanak, [...] lakásukban vendégek fogadása is tilos." Ha hozzátesszük, hogy rádiót nem tarthattak, telefonjaikat kikapcsolták, akkor elképzelhető, milyen elzártságban és rettegésben teltek napjaik. A jelentés arról is szólt, hogy rövidesen várható a budapesti zsidóság deportálása, amelyet éjszaka hajtanak majd végre.

37 Horthy magatartását döntő mértékben befolyásolta az is, hogy eljutott hozzá az ún. Auschwitzi Jegyzőkönyv?* A jegyzőkönyvben felsorolt döbbenetes tények alapján szembesült a nyugati szövetséges államok polgári közvéleménye is a 20. század legnagyobb - államilag szervezett - tömeggyilkosságának valóságával. Ettől kezdve nem lehetett kétséges, mi vár az elhurcolt zsidókra. Horthyt döntésre késztette - a második front ekkor történt megnyitásával - a háború elvesztésének egyre valószínűbb lehetősége is. Eltökéltségét fokozta a csendőrség váratlan fővárosi felvonulása, amelynek igazi oka - a vele közölt információk szerint - egy „csendőrpuccs" előkészítése volt. Július 7-én a kormányzó utasítást adott a deportálások leállítására. 1944 őszén A Wallenberg-kép néhány mozaikja „ Oly korban éltem én e földön, Mikor az ember úgy elaljasult, Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra... "

39 Horthy döntését követően a budapesti zsidóság átmenetileg fellélegezhetett, bár az őket sújtó intézkedéseken egy szemernyit sem könnyítettek. A svéd követség már tavasztól ideiglenes útlevelekkel kísérelt meg védelmet nyújtani olyan magyar zsidók számára, akik svédországi rokoni, illetve üzleti kapcsolatokkal rendelkeztek. Az Eichmann-csoport és a Sztójay-kormány - Horthy immáron kinyilvánított szándéka ellenére - tovább szőtte a terveket a deportálások folytatására. A bizonytalan helyzetben a semleges államok folytatták akcióikat a zsidók megmentése érdekében. E törekvés jegyében érkezett Magyarországra Raoul Wallenberg, a svéd követség új titkára. A 32 éves fiatalember nagypolgári család gyermeke volt, s az Egyesült Államokban szerzett építészmérnöki diplomát. Hazatérve az üzleti életben talált érvényesülési lehetőséget, s a Közép-Európai Kereskedelmi Társaság munkatársa lett. Különleges szervezőtehetség és kiváló kommunikációs készség jellemezte, s mindehhez járult személyiségének - sokak által leírt - sajátos varázsa. Először cégvezetője — Lauer Kálmán - kérésére szándékozott Budapestre utazni, hogy segítséget nyújtson rokonai megmentéséhez. A küldetés azonban néhány hét alatt tágabb perspektívát kapott. Carl Ivan Danielsson követ jelentése ... a magyarországi zsidók helyzetéről. 1944. VI. 24. In: Emberirtás - embermentés i. m. 41.; A rendeletet ld. a 27. jegyzetben. Soós Géza, a Külügyminisztérium magas rangú tisztviselője - a magyar ellenállási mozgalom egyik vezetője közvetítésével érkezett Magyarországra április végén-május elején az ún. Auschwitzi Jegyzőkönyv. A dokumentumot két - a koncentrációs táborból a belső, titkos szervezet segítségével megszöktetett - szlovák zsidó férfi állította össze, akik április 21-én érkeztek meg Zsolnára. Bizonyítékaikkal igazoltan beszámoltak a helyi zsidó hitközség vezetőinek, hogy Auschwitzban óriási arányú népirtás folyik. Az általuk elkészített 38 oldalas dokumentum volt az első hiteles híradás a táborról és az oda szállított emberek sorsáról. A jegyzőkönyv fordítását Éliás József református lelkész intézte, s általa jutott el az egyházi vezetőkhöz, egyik példányát pedig Horthy Istvánnéhoz továbbították - a kormányzó így kapta meg. Ld. „Az embermentés volt a fő feladat".(Szenes Sándor interjúja Éliás Józseffel.) In: Szenes Sándor: A befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Bp., 1986. 34., 53-60., 95-97. A jegyzőkönyvet 1944 júniusában juttatták ki Svájcba, ahol széles körű sajtónyilvánosságot kapott. In: Szenes S.: A befejezetlen múlt i. m. 174-176.; R. L. Braham: A magyar Holocaust i. m. II. köt. 105. Radnóti Miklós: Töredék