Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - BUZINKAY GÉZA: Walesi herceg Budapesten

nője, Carmen Sylva meghívásának. Budapestre így már csak egy-egy napja - szinte csak átutazás - maradt. Október 12-én a Nyugati pályaudvar királyi várótermében búcsúzott el Budapesttől, ahol ekkor járt utoljára. Még néhány napot Bécsben töltött, és október 18-án az Orient Expresszel indult haza. Volt azonban még egy magyarországi kirándulása, a korábbiaktól merőben különböző társaságban, annyira elkülönülve, hogy a sajtó sem szerzett tudomást róla. 1891. október 6. és 18. között a Pozsony megyei Szentjánoson volt Moritz Hirsch báró vendége egy vadászaton. Hirsch báró - Rothschild báró után - korának második leggazdagabb embere volt. Óriási vagyonát a keleti, törökországi vasútépítkezések során és pénzügyi spekulációkkal szerezte, s zsidó jótékonysági célokra fordította világszerte. Rudolf trónörökös barátja (és bőkezű finanszírozója) volt,

35 s talán ezen a szálon került közelebbi kapcsolatba Edward herceggel is. Minden jel arra mutat, hogy látogatásai során Edward jól érezte magát Magyarországon és Budapesten, és valóban több érdeklődést és nagyobb szimpátiát mutatott, mint ami sajátos helyzetében pusztán illendő lett volna. A rokon karakter érzése, amire a magyar sajtó többször utalt, nem volt egyoldalú. it

A herceg igen rokonszenves jelenség - írta egyszer a Pesti Hírlap -, arca ismerős magyar arcokra emlékeztet... az embert szinte kísértetbe hozza, hogy magyarul szóljon hozzá."

16 Ugyanezt fogalmazta meg a magyar publicisztika és regényírás akkoriban felfutó csillaga, Mikszáth Kálmán is: „Csodálatos, hogy a walesi herczegben mennyire megvan a magyar typus — írta -, s mindenütt kivillan az a titkos erő, mely ide vonzza s velünk mintegy amalgamizálja. Mert valóban semmi érdeke sem lehet idejönni, mint a rokonszenv. A legagyafúrtabb agy sem találhat más indokot."

7

''

1 Edward herceg gyakran tett olyan kijelentéseket, amelyek a vendéglátóknak szóló bókként is érthetők, de néhány árnyaltabb megfogalmazása mellett még ezek is hiteles véleményeknek foghatók fel. Még a hazai viszonyokkal és társadalommal elégedetlen Vámbéry Ármin is arról számolt be, hogy azt mondta neki: „nincs Európában az az ország, melyben otthonosabbnak érezné magát, mint nálunk."

2

'* A Vasárnapi Újságnak pedig Edward egyik régi ismerőse mondta el szavait: „Tudja az ég, hogy miért vonzódom én annyira Magyarországhoz. Mindenkor örömmel jövök ide s csak nehéz szívvel tudok eltávozni. Nekem úgy tetszik, hogy a magyar nemzetben sok olyan szép tulajdonságot találok, melyek indiai utazásom alatt Radoputana lovagias népénél [a szikhek - B.G.] annyira elragadtak, csakhogy itt ezekhez a keleti jellemvonásokhoz még a nyugati műveltségnek is több mint egy fényes mozzanata is járul, melyek az idegent annál inkább lebilincselik."^ És úgy látszik, a rokonszenvet a megismerkedés gazdagodó folyamata még táplálta is. Az 1873-ban említett kulacsvásárlástól kezdve a „magyar zene", a magyar nóta olyan mértékű megkedvelése, hogy szinte „udvari zenészeként" vitette előbb Berkes Lajost, majd Béla fiát és zenekarát mindenhova, ahol megfordult, és hívta ki angliai udvaraiba. Sőt kedvenc nótái is lettek. A Nemzeti Színház opera-előadásait, az Operaház és a Népszínház előadásait olykor naponta látogatta, és természetesen ő is kifejezte hódolatát a magyar népszínmű legnagyobb csillagának, „a nemzet csalogányának", Blaha Lujzának. 1881. május 13-án kifejezett kívánságára tűzték színre a Népszínházban Csepreghy Ferenc nagy sikerű népszínművét, a Piros bugyellárist Blaha Lujza főszereplésével. Bár Edward az első felvonás közepén érkezett meg, „az első felvonás végén Károlyi Pista gróf karján megjelent Blaháné a herczeg páholyához vezető folyosón, hol a herczeg személyesen nyújtott át neki egy igazán óriás bokrétátgyöngyvirágból és fehér rózsákból, széles sötétvörös és lilaszínű szalaggal díszítve."

40 Pálmai Ilkáról, a Népszínház operettprimadonnájáról, 35 Salvendy, John T.: Rudolf. Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben. Bp., 1988. 229-230. 36 Pesti Hirlap, 1881. május 17. Melléklet 9. 37 M-th K-n [Mikszáth Kálmán]: A walesi herczeg. i. m. 3. 38 Vámbéry a velszi hercegnél. Budapesti Hírlap, 275. sz. 1885. október 7. 5. 39 A walesi herczegről. Vasárnapi Újság, XXXV. évf. 42. sz. 1888. október 14. 684. 40 Pesti Napló, 1881. május 14. reggeli kiadás, 2.