Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SZABAD GYÖRGY: A reformert erősítő élmény
tavaszán munkába vett könyvnek csak a bevezető tanulmányát és néhány töredékét ismerjük. Már a koncepciózus „előbeszéd" kinyomtatását megtiltotta a cenzúra, sőt Reviczky Ádám gróf, magyar kancellár jelzésére maga Metternich intézkedett, akadályozzák meg, hogy a készülő müvet itthon vagy külföldön megjelentethessék. így történt, hogy politikai mondanivalóját Kossuth ezúton nem értékesíthette. Maga a bevezető tanulmány csak 1966-ban, Barta István feltáró munkájának egyik fontos eredményeként került először kiadásra. 19 Az „élőbeszédben" a pályakezdő politikus immár nyíltan szembefordult a kiváltságrendszerrel, „a polgári szabadságnak áldását" sürgette a nép „milliói" számára. Kossuth alighanem az 1831. évi „zendülés" élményeinek hatására is hangsúlyozta, hogy ezt a „közbéke" megóvásával, „törvényes" úton tartja megvalósítandónak, a „rend- és csendbontók féktelenségének, a zavarosban halászok fondorkodásának" elhárításával, ugyanakkor vigyázva, nehogy a kiváltságőrzők „erőszakos ellenzése indulatokat hevítsen", hiszen - Schillert idézve - „a borzalmak borzalmává válhat az ember, ha megtébolyodik". 20 A huzavona veszélyeire utalva arra is figyelmeztetett, miszerint „a kor, a kérlelhetetlen halad, és senkire sem várakozik", ugyanakkor „az egyenlően oltalmazó törvény biztosította polgári lét szilárd követelése Európa népeinek". És az a Kossuth, aki később egyértelműen túlmutatott a liberalizmuson is, és csak a következetesen érvényesülő „demokráciában" látta biztosíthatónak céljait, 21 1833-ban a hazai liberális érvelés kivételesen magas szintjén szögezte le, hogy „a szabadságnak nincs többes száma", hiszen a „szabadságok" privilégiumokat takarnak, ugyanakkor „a szabadság olly kimeríthetetlen kincs, melly azáltal, hogy véle [benne] többen osztoznak, sem fogy, sem gyengül, sőt nő, sőt erősödik". Európáról szólva a nyugaton észlelt alkotmányos fejleményeket biztatóaknak ítélte, ugyanakkor aggasztónak a lengyel szabadságharc vérbe fojtását és annak a cári hatalomnak a megnövekedett súlyát, „melly irtózatos rémként fenyegeti Európa constitutionális lételét". A fiatal politikusban a kiváltságrendszer lebontásának felismert szükségessége egybefonódott patriotizmusával, az egyenjogúságra alapozó nemzeti megújulás vágyával, nem kevéssé az 1831-ben történtek hatására, amit fokozott a zendülő jobbágyok nagy hányadának nemzetiségi volta, a megerősödött veszélytudat. A nagy élmény segítette a fenyegető tendenciák felismerésében, sőt arra késztette, hogy megfogalmazza a reformkészség tettekre váltásának - halaszthatatlannak tekintett - követelményeit: „csak elfogultság nélkül fontoljuk meg politicai állásunkat, vessünk egy önmeghittségtől távoli tekintetet országunk heterogen elemeire, nem hiszem, hogy aki thrónusunk hatalmának, nemzeti függetlenségünk szabadságának igazi barátja, aggodalmamban ne osztozzék, s hazánk lakosainak a polgári lét köteleivel szorosra kapcsolandó egyetemülését ne kívánja". 22 Alighanem elmondhatjuk, a pályakezdő Kossuth esetében valóban arról lehetett szó, amire a személyiség alakulásával foglalkozó pszichológus olyan nyomatékosan figyelmeztet. 23 A nagy élmény az ő esetében sem megrázkódtatásként hatott csupán, hanem azzal is, sőt talán leginkább azzal, hogy segített felismerni a meghatározókat, ráébreszteni az összefüggésekre, lényeglátóvá tenni és megerősíteni a személyiséget még életcéljában is. 19 Vö. Barta I. : A fiatal Kossuth i. m. 59-80., 173-199. 20 Amint Barta István feloldotta, az eredetileg német nyelvű idézet Schiller „Ének a harangról" című nagy verséből került Kossuth szövegébe. Ld. KLÖM VI. 373. 21 Vö. Szabad György: Kossuth irányadása i. m. 196., 203. 22 KLÖM VI. 368-379., vö. uo. 403.; Barta /.: A fiatal Kossuth, i. m. 200-234. 23 Vö. Allport, G. W.: A személyiség alakulása i. m. 226-281.; Pléh Csaba: Interdiszciplináris kapcsolatok a pszichológia történetében. Magyar Pszichológiai Szemle, 4L (1984) 3. sz. 195-196.
