Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SZENDE KATALIN: Parva cum laude: Humanisták a késő középkori magyar városokról

reményében) megnyerni szándékozó szerzők tollából származó panegyricusok. Számukat tovább gazdagítják az utazók beszámolóiba vagy történetírók munkáiba „spontán módon" beillesztett, a leírás korszerűségét és az utazó vagy a historikus műveltségét is hangsúlyozni akaró dicsérő passzusok.

5 Hasonló okból növekedett meg a kor tudományosságának élvonalát képviselő földrajzi jellegű leírások népszerűsége is. A görög gyökerekig visszamenő és szintén a 15. században kibontakozó humanista geográfia tárgya éppúgy a városok egyéni arculatának felismerése, természeti, gazdasági, politikai viszonyainak ismertetése volt, mint az útleírásoké; talán csak a személyes elemek kisebb súlya és a leírás rendszerezettebb jellege különbözteti meg azoktól.

6 A jelenlegi terjedelmi keretek között nincs mód annak elemzésére, hogy a középkori Magyarországon működő szerzők pontosan milyen úton, milyen közvetítéssel ismerkedtek meg a klasszikus leírási szabályokkal. A fennmaradt művek mindenesetre igazolják, hogy a felsorolt elvárások ismertek voltak előttük. Ugyanakkor az európai viszonylatban szerénynek mondható hazai termést áttekintve az is feltűnhet, hogy a szerzők nem mindenben követték a kontinens más tájain bevett gyakorlatot. Rövid írásom középpontjába ezért azt a kérdést szeretném állítani, hogy miért olyan hiányos, illetve miért alakult át a városleírás és -dicséret hagyományos műfaja magyar földön. A magyarországi példák Önmagában álló, egyetlen városra koncentráló leírás vagy dicséret nem maradt fenn Magyarországról a 16. század második felénél korábbról. A rendelkezésre álló példák mind egy-egy nagyobb egység, országos szintű áttekintés részét képezik. A 15. század utolsó évtizedeiből, mint közismert, két Mátyás király udvarában alkotó olasz humanista országleírása maradt ránk: Pietro Ransano (1428-1492) 1490-ben megjelent Epithoma rerum Hungararum című munkájában

7 és Antonio Bonfini (1427-1502) 1488 és 1496/7 között írott Rerum Ungaricarum Decades című művének

8 részeként. Mindkettő esetében szerzőik átfogó történeti munkáihoz írott, kötelezőnek és divatosnak számító földrajzi bevezetőről van szó, amelynek célja az volt, hogy az olvasót a történések helyszíneivel megismertesse. A két itáliai történetíró ezt a feladatot a korabeli tudományosság által megkívánt magas színvonalon, személyes tapasztalataik, illetve megbízható adatközlők információi alapján végezte el. „Több, igen tekintélyes férfit meghallgattam, akik a te rendkívül nagy és virágzó királyságodnak mind történetében, mind földrajzában járatosak" - írta ajánlásában Ransano, akinek így szerzett adatai azután az átvétel révén Bonfini müvében is helyet kaptak.

9 Mivel a királyi udvarban ténykedtek, rendelkezésükre állt az ország levéltára is. A kutatásban felmerült többek között annak a lehetősége is, hogy Ransano egy, a királyi jövedelmekről összeállított 5 Pl. Klaus Voigt: Italienische Berichte aus dem spätmittelalterlichen Deutschland. Von Francesco Petrarca zu Andrea de' Franceschi (1333 bis 1492). Kieler Historische Studien 17. Stuttgart, 1973; Helmut Hundsbichler. Stadtbegriff, Stadtbild und Stadtleben des 15. Jahrhunderts nach ausländischen Berichterstattern über Österriech. In: Das Leben in der Stadt des Spätmittelalters. (Veröffentlichungen des Instituts für Realienkunde 2. = Sitzungsberichte der ÖAW, Phil.-Hist. Kl. 325.) Wien, 1977. 111-133. (a továbbiakban: Hundsbichler. Stadtbegriff) 6 Kulcsár Péter: A humanista földrajzírás kezdetei Magyarországon. Földrajzi Közlemények, Új Folyam XVII. (1969) 297-308., kül. 297-298. (a továbbiakban: Kulcsár: A humanista földrajzírás) 7 Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum, id est annalium omnium temporum liber primus et sexagesimus. Ed. Petrus Kulcsár, Bp., 1977. Magyar fordítása: Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Közreadja Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Bp., 1985., illetve 1999

2 (a továbbiakban az 1985-ös kiadás lapszámaira hivatkozom). 8 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. Eds. I. Fógel, B. Iványi et L. Juhász. Tom. I-IV. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Saec. XV.) Lipsiae, 1936. (a továbbiakban: Bonfini: Decades) Magyar fordítása: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp., 1995. 9 L. a fentebb idézett kiadások, illetve fordítások bevezetőit, valamint Kulcsár Péter: Bonfini Magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és Reformáció 1.) Bp., 1973; Kristó Gyula: Magyar historiográfia. I. Történetírás a középkori Magyarországon. Bp., 2002. 114-124. (A továbbiakban: Kristó: Historiográfia) Az idézet: Ransanus: A magyarok története, i. m. 39.