Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - LADÁNYI ERZSÉBET: Adatok a „locus communis - locus communior" hazai alkalmazásához

LADÁNYI ERZSÉBET Adatok a locus communis - locus communior hazai alkalmazásához 1965 októberében Kumorovitz professzor úr kutatómunkája során fontos oklevélre bukkant: sikerült fellelnie - miként írja - „azt az 1213-ra datált eredeti, még kiadatlan s minden kétséget kizáróan hiteles oklevelet, amely II. András király (ó)budai Curiájáról közvetlenül értesít. Dorna (magán) oklevele ez." Az általa közzétett oklevél ezt tartalmazza: ,fíuius autem contractus forma ordináta fuit in curia Budensi, in presentia multorumprincipum et militum...", azaz „a szerződés a királyi curiában sok udvari főember és vitéz jelenlétében jött létre". Az oklevélben rögzített per idejére a szerző a kitűzött fizetési határidőből (Szent György-nap, április 24.) következtet, egyszersmind bizonyítja, ez megegyezik a nagyböjti időszakkal (Quadragesima), s hangsúlyozza: a királyi curia (mint tartózkodási hely) itt a bíráskodást is jelenti, a király kúriát tartott.

1 A nagyböjt óbudai megülése, illetve ennek összekapcsolása a bíráskodási tevékenységgel mind II. András, mind IV. Béla idejéből ismert. Óbudáról Rogerius a Carmen miserabilében így ír: 1241-ben „...a nagyböjt idejének közeledtével a király elindult bizonyos Buda nevű villába, amely a Duna partján fekszik. Itt szokta ugyanis megünnepelni a nagyböjtöt (Quadragesimam celebrare), mert azt mondják, ez a locus communior. Meghívta érsekeit, püspökeit és az ország más előkelőbbjeit, és folytonosan arról tanácskozott, miképpen láthatná el azt a nagyfontosságú ügyet", tudniillik, a tatárok elleni védekezést.

2 Az olasz származású Rogerius nagy műveltségű, jogban járatos volt, Praenestei Jakab pápai követ káplánjaként került Magyarországra. Az Óbuda jelölésére általa használt locus communior egyszerre mutatja mind a római, mind a kánoni jogban való jártasságát. A locus communior előzménye a római jogban, közelebbről a Digestchan (Dig 50, 1, 33) található meg: „Róma a közös hazánk" (Roma communis nostra patria est), hiszen minden római polgárt csak ott lehetett megítélni, azaz a „közös haza" a római polgár számára az egyetlen olyan helyet jelentette, ahol ügyében ítélkezhettek. Eletének szorongattatott helyzetében Pál apostol is római polgár volta alapján jelentette ki Festus helytartó (praeses) előtt: „A császárhoz apellálok (Caesarem appello). Akkor Festus ezt felelte: A császárhoz apelláltál? A császárhoz fogsz hát menni (Caesarem appellasti? Ad Caesarem ibis)" (Ac 22, 22-29, 25, 11-12.). A római jog idézett helyét a 13. század elején a Gratianus Decretumához készített Apparátusban (kezdő szavai utáni címe: Ecce vicit leo, a francia iskolában írták) 1202-1210 között így értelmezték: „Róma minden alattvalójának közös hazája, mert ugyanazt a iust kell alkalmazniuk..."

3 Ezt a kommentált helyet Pierre de Belleperche auxerrei püspök (1290 k.) így értelmezte: „.. .amint ugyanis a birodalomban messze kiemelkedő és közös város Róma, úgy messze közös és kiemelkedő város Franciaországban Párizs (...nam quemadmodum in imperio excellentior et communior est civitas Romana, ita in regno Franciáé communior et excellentior civitas est Parisius...)", majd így folytatja: „Ezért éppen úgy, mint a birodalomban, olyan pert, mely bármely városbeli, pl. chartres-i 1 Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) fővárossá alakulásának kezdetei. Tanulmányok Budapest múltjából. XVIII. Bp., 1971. 24. és uo. 25-27. az oklevél facsimiléje és teljes szövegének közlése, valamint a per idejének közelebbi meghatározása. 2 Vö. a locus communiornak mint bíráskodási helynek a meghatározására Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában. Studia Theologica Budapestinensia. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának sorozata 15. Bp., 1996. 143-144. és jegyzetei. 3 Gerics József: Az államszuverenitás védelme és a 'két jog' alkalmazásának szempontjai XII—XIII. századi krónikáinkban. In: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp., 1995. 220. 10. j. (Eredetileg megjelent: Történelmi Szemle, 1975. 353-372.)