Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KRISTÓ GYULA: A Küküllei-előszó szövegpárhuzamai pápai oklevelekben

culmina dignitatum, et sapientia et fortitudo eius sunt. Magyarul: „A királyok királya és az egész föld uralkodóinak ura, aki mindenek felett tartja a mennyekben a hatalmat, létet ad a dolgoknak, és akarata szerint elrendezi a méltóságok csúcsait, és övé a bölcsesség meg az erő." A rex regum et dominus dominantium kifejezés biblikus, de megtalálható más szórendben Küküllei - Mályusz Elemér által felfedezett - 13. századi forrásában, Aegidius Romanus 13. századi Ágoston-rendi szerzőnél is. Ugyancsak biblikus a sapientia et fortitudo eius sunt, valamint az erre következő, már nem idézett további szavak.

7 Nem volt eleddig ismert a közbülső rész (qui supra cuncta ... culmina dignitatum) forrása. Most ennek sikerült némi nyomára akadnom. XII. Benedek 1335. január 9-én kelt, pápává választását az érsekeknek hírül adó bullájában ezt olvashatjuk: Altitudo celestis consilii supra cuncta tenens in excelsis impérium, sic dat esse rebus, et dispensât ineffabili providencia munera graciarum, sic creaturarum conditiones et status ordinal, et, prout vult, variât, et disponit} Magyarul: „Az égi gondoskodás magasztossága mindenek felett tartván a menynyekben a hatalmat, így ad létet a dolgoknak, és elmondhatatlan gondoskodással elrendezi a kegyek ajándékait, így rendelkezik a teremtmények helyzetéről és állapotáról, és akarata szerint változtatja és megállapítja azokat." (A vastagon szedett szavakat lelhetjük fel Küküllei előszavában.) Természetesen nem állíthatom, hogy a magyar szerző innen vette ezeket, hiszen nem ismerem más pápák bulláit (ráadásul magyarázatra várna, hogy 1364-1365-ben miért harminc évvel korábbi pápai oklevélből merített), de az mindenesetre valószínű, hogy a kérdéses hely forrásvidéke a pápai íráshagyományban keresendő. Ezen a ponton térhetünk vissza a humanizmussal kapcsolatba hozott „új" gondolatokhoz. Ezek a jó hírnév kultusza köré csoportosulnak. Mályusz Elemér - Kardos Tiborral összhangban - egyértelműen fogalmazott: „A földi hírnévnek Kükülleinél olvasható dicsőítése már a renaissancera mutató jelenség. Középkorias az volt, amint a Secretum secretorum vagy Aegidius nyilatkoztak a dicsőségvágyról. Ahogy Küküllei tekintette, az már a renaissancera jellemző."

9 Küküllei előszavában a kulcsot adó kifejezés a következő: Oportet ergo principem... a deo fore exaltatum, odoré bone fame exornatum..., utprecelsi eius nominis fama dispersa per or bem. Magyarul: „Szükséges tehát, hogy... a fejedelmet... Isten ... emelje fel, díszítse a jó hír illatával..., hogy kiemelkedő nevének híre elterjedjen szerte a világon." Ezeket Küküllei - véltük eddig - saját szavaival mondotta el, majd ezt követően ennek igazolására a Secretum secretorumból idézett. Kurcz Ágnes már Mályusz Elemért megelőzően elvetette annak lehetőségét, hogy itt humanista hatásról lenne szó, és a mintát az oklevelek tömegéből kicsendülő egyéni hírnév- vagy dicsőségvágyban kereste.

10 Magam a fentebbi néhány szó párhuzamát ugyancsak a pápai írásbeliségben leltem meg. XXII. János pápa 1334. április 26-án Mesko veszprémi püspöknek arról írt, hogy tueque fame odor ex laudabilibus tuis actibus latius diffundatur.

n Magyarul: „Híred illata dicséretes tetteid révén szélesebb körben áradjon szét." Ugyancsak e pápa 1334. június 16-én Gergely szerémi püspökhöz szóló bullájában hasonlót írt, de itt már bone fame tue odort, azaz ,jó híred illatá"-t említette.

12 Az általam ismert anyagból Küküllei szövegéhez legközelebb XII. Benedek pápa I. Károly magyar királyhoz 1335. augusztus 5-én intézett levelének ezen kifejezése áll: fama tui nominis dilatetur per orbem diffusius,

u azaz: „nevednek híre bővebben gyarapodjék szerte a világon". (E helyütt is a vastagon szedett szavak egyez7 Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit Elemér Mályusz. Adiuvante Julio Kristó. Bibliotheca scriporum medii recentisque aevorum. Series nova. IX. Bp., 1988. 87. s Archivio Segreto Vaticano. Reg. Vat. vol. 119. fol. 3b. (Fényképe: Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképtár 291 685.) Kiadva: Augustinus Theiner: Monumenta vetera historica Hungáriám sacram illustrantia. I. Romae, 1859. 603. 9 Mályusz Elemér. Krónika-problémák, i. m. 755. 10 Kurcz Ágnes: Anjou-kori történetíróink kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 68. (1964) 358-362. " Augustinus Theiner: Monumenta vetera historica Hungáriám sacram illustrantia, 596. (Tévesen április 28-i kelettel.) 12 Uo. 598. 13 Uo. 605.