Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században
ficiálisainak adót (cenzust vagy kollektát) kellett fizetniük. 92 Minthogy a kaukázusi jászok, az oszétek között az évszázados feudális átalakulás ellenére a nemzetségi társadalomnak több archaikus maradványa tovább élt, nem lehet céltalan és felesleges néhány olyan jellemzőt felsorolni, amelyek esetleg hozzásegíthetnek bennünket a magyarországi jász viszonyok jobb megértéséhez. A 18. századi orosz források a feudális oszét társadalmat két rétegre osztják. A vezető réteget általában starsina szóval jelölik, de az e csoporthoz tartozókat a knâz' és a dvorânin kifejezéssel is illetik. Az oszét vezető réteg feltehetően a nemzetségi arisztokrácia leszármazottja, mert egy 1846. évi adat szerint a starsina ősi rang, amelyet nem lehetséges sem vásárlással megszerezni, sem másféle személyes kiválósággal elérni. 93 A másik társadalmi csoportot - podvlastnye lüdi - alárendelt emberekként határozták meg. Az oszét szokásjog a starsinától való függés mértéke szerint az oszét parasztságnak további kategorizálását is ismeri. 94 Az oszétek egyes - talán egykori törzsi egységeknek felfogható - csoportjainál, az ironoknál, a digoroknál és a tualcoknál még századunkban is tovább éltek a társadalom vérségi alapon történő szerveződésének maradványai. Ennek legfontosabb megjelenési formája az a társadalmi egység, amelyet az orosz szakirodalom patronimiának nevez. A patronimia néhány nagy- és kiscsaládot egyesít magában, s tagjai annak a férfi ősnek a nevét viselik, akitől az adott vérségi csoport származik. Az egy-egy patronimiához tartozó nagy- és kiscsaládok a településeken együttesen laktak, és azokban negyedeket, kisebb települési egységeket (syh) hoztak létre. Általában 10-15 család alkotott egy települési egységet. Ezekben a településrészekben a patronimiához tartozó családok házai, mintegy utcát alkotva, egymás mellett helyezkedtek el. A házak belső átjárókkal is össze voltak kötve, s nemritkán közös udvaruk volt. A patronimia gazdasági egysége mindenekelőtt a föld közös megmunkálásában (a szántásban, vetésben, betakarításban stb.) fejeződött ki. A szántó- és kaszálóterületek kivételével a rokon családok közös tulajdonát képezték a malom, a mezőgazdasági és közlekedési eszközök, valamint a gazdasági épületek. A patronimia tagjai segítséget nyújtottak egymásnak a mezőgazdasági munkák idején, a házépítésnél, az esküvők és a temetések alkalmával, utóbbiak ugyanis igen nagy anyagi terhet jelentettek. A segítségnyújtást a patronimiához nem tartozó, távolabbi rokonoktól is elvárták, a patronimia tagjai számára azonban kötelező volt. A patronimiát a családfőkből álló tanács irányította. Ebben a meghatározó szavazat - az ősi rend szerint - a legidősebb fivért illette. 95 Egy-egy oszét nemzetség (myggag) néhány egymással vérrokonságban álló patronimiából tevődött össze. 96 Következésképpen a patronimiának a hazai szóhasználatban a nemzetségen belül leginkább a nem, illetve ág nemzetségi alcsoport felel meg. A patronimia rendszerével szorosan összefüggött, hogy a hagyományos oszét családtípus a több generációt átfogó nagycsalád volt. A nagycsaládi rendszer a néprajzi kutatások szerint Oszétia egész területén elterjedt. A 18- 19. századi leírások gyakran megemlítik létezését, s mint hagyományos családformáról szólnak róla. Kovalevskij 1886-ban azt írta, hogy egy-egy nagycsalád létszáma 40-100 fő között mozog. Századunk néprajzi kutatásai létszám tekintetében inkább az alsó határt igazolták. Az oszét társadalom kutatói egyetértenek abban, 92 Györffy Gy.: a 7. jegyzetben i. m. 266. 93 Leontovic, F. E.: Adaty kavkazskih gorcev. I—II. Odessza, 1883. 239-240.; Materialy po istorii Osetii. T. VI. Vladikavkaz, 1934. 43.; Kaloev, B. A.: Osetiny. Moszkva, 1971. 187. 94 Pl. a digoroknál a következő csoportok voltak: adamihaty, kumaâgi, kusagi és hehesy. Az adamihaty alkották a legnagyobb réteget. Bár nem voltak jobbágyok, mégis természetbeni és robotszolgáltatással tartoztak uraiknak. Szabad költözési joguk volt, és saját vagyonnal is rendelkeztek. Ha férfi örökös nélkül haltak el, javaik uruk tulajdonába kerültek, közvetlen hozzátartozóik pedig az ő szolgálatára lettek kötelezve. A kumaâgok a starsina (az úr) törvénytelen gyerekei és azok utódai voltak. A hehesek meghatározott szolgáltatással tartoztak. A kusagoknak (rab, rabszolga) volt a legrosszabb a helyzetük. Nem rendelkezhettek saját vagyonnal és a tulajdonos, ha akarta, eladhatta, sőt büntetlenül meg is ölhette őket. Kaloev, B. A.: a 93. jegyzetben i. m. 187-191. 95 Kaloev, B. A.: a 93. jegyzetben i. m. 191-193. 96 Uo. 193.
