Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században

resztények szokása szerint falvakban, földbe épített épületekben és házakban" kellett letelepedniük és élniük. Keresztény foglyaik közül - akik földművelésük alappillérét képezték - a Magyar Királyságból és tartományaiból elhurcoltakat szabadon kellett bocsátaniuk. De ugyanezen törvények foglalták magukban azokat az „engedményeket" is, amelyek a ,jászkun" szabadságjogok alapjai lettek. Nem mindenben tartoztak hasonulni keresztény környezetükhöz és megtagadni etnikai hagyományvilágukat: haj- és szakállviseletüket, ruházatukat megtarthatták. Elismerték a kun társadalom népi-szokásjogi egységét, biztosították alsó fokú autonómiáját. Szentesítést nyert, hogy a kunok közössége joghatóság tekintetében közvetlenül a királynak van alárendelve. Más országlakosokkal való perekben kimondták a nádor és a kun nemzetségi bírák közös illetékességét. A belső ügyek megmaradtak a nemzetségi bírák hatáskörében, de a fellebbezési fórum változatlanul a király ítélőszéke volt. Elismerték, hogy a kun előkelők és szabad harcosok (domini et nobiles Comanorum) „az ország nemeseivel egy és ugyanazon szabadságot élveznek". Hadjárat esetén személyesen vonulnak tehát a királyi seregbe, mentesek a megszállási tehertől, adománybirtokaikat szabadon használhatják, szökött szolgáikat senki sem fogadhatja be.

13 A kun „törvényekhez" hasonló fontosságú volt a jászok részére a Károly Róbert által 1323-ban kibocsátott diploma. Ebben 18, név szerint felsorolt jász kérésére őket, nemzetségbeli rokonaikat és társaikat, valamint utódaikat Keverge fiainak és másoknak az uralma és joghatósága alól - hű szolgálataik fejében, melynek során többen közülük vérüket hullatták és meghaltak - kivette, és a királynak katonai szolgálatot teljesítő jászok sorába helyezte. Azt is megengedte nekik, hogy kapitányukat és bírájukat a királyhoz hű személyek közül szabadon választhassák.

14 Ez az oklevél nem ad útbaigazítást a kiváltságolt jászok lakhelyéről. Mivel azonban a jászberényi levéltárban a többi jászsági privilégiummal együtt maradt ránk, okkal a Jászságra vonatkoztatható.

15 Mint már korábban említettük, forrásaink jász nemzetségnevet nem őriztek meg. Károly Róbert szóban forgó oklevele azonban a kérelmező jászokról és to ta générât io ipsorum szól. Ha a kérelmező jászok az egész későbbi Jászság (Berény szék) lakossága nevében léptek volna fel, akkor is az etnikai elkülönültség volt az elhatárolódás alapja, és nem a vérségi összetartozás.

16 Azonban nem bizonyítható, hogy az 1323. évi kiváltságlevél jászai az egész Jászság nevében léptek fel. Más magyarázat is lehetséges. Az oklevél a jászok feudalizálódásának bizonyítéka, amely abból lát13 Szűcs J.: a 10. jegyzetben i. m. 302-305.; Gyárfás I.: a 10. jegyzetben i.m. 432—435., 438^143.; Szilágyi L.: a 11. jegyzetben i. m. 86-96.; Kun László emlékezete. A bevezetőt írta, a forrásszövegeket válogatta és a jegyzeteket összeállította Kristó Gyula. Szeged, 1994. 125-141. 14 Anjou kori oklevéltár VII. 1323. Bp., 1991. 39-40. 15 A jászberényi levéltárat a Jászkun kerületi levéltár anyagába beolvasztva 1944-ben nyugatra menekítették, és az a hadi események során 1945 tavaszán Komáromban, a gesztesi járási főjegyzőség pincéjében megsemmisült. Az oklevél kiadásának oka ténylegesen az volt, hogy a felsorolt jászok és egész nemzetségük szabadulni kívánt Keverge fiainak elnyomása alól. Az oklevél elemzése során Szabó László arra a következtetésére jutott, hogy a jászokat 1323ig azért nem említették a források, noha „a kunoknak adományozott Duna-Tisza közi területen bukkantak fel", mert „a jászok a kunoknak alávetve, azok nemzetségeinek vezérlete alatt harcoltak", s mint csatlakozott nép a katonai segédnép szerepét töltötték be. Szabó elképzelését részben elfogadta Györffy György is: „feltehető, hogy kezdetben a jászok kun főemberek alatt, ezeknek mintegy segédnépeiként is szolgáltak." Később magam is elfogadtam egy 1994-ben megjelent írásomban. Szabó László: A jászok magyarországi betelepedése. In: Jubileumi Évkönyv a Jász Múzeum alapításának 100. évfordulójára. Jászberény, 1974. 9-17. ; Szabó L.: a 9. jegyzetben i. m. 26-35.; Györffy György: A jászok megtelepedése. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 30. évfordulójára. Túrkeve, 1981. 71.; Györffy György: A magyarság keleti elemei. Bp.,1990. 314.; Selmeczi László: Ajászok társadalma a 13-15. században. Jászkunság 40 (1994) 5. szám. 30. Legújabban Langó Péter két tanulmányában is kitért erre a kérdésre. Véleménye szerint a Jászoknak a korábban feltételezett alávetettsége nem tartható". Langó érvei több részletkérdésben megfontolásra méltóak, azonban a kunokhoz csatlakozott jászok helyzete nemigen térhetett el azon időszak más törzsszövetségei, nomád államalakulatai csatlakozott népeinek a helyzetétől. Langó Péter: Az 1323-as „lász kiváltságlevél". Tisicum 12 (2001) 329-334.; Langó P.: a 10. jegyzetben i. m. 164. 16 Éppen ebből az értelmezésből kiindulva vélte Szabó László, hogy a kérelmező jászok az egész jász etnikumot képviselték, azaz a jász nemzetség etnikai alapon szerveződött.