Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MOLNÁR PÉTER: Az arisztotelészi politikai alapelvek recepciójának viszontagságos kezdetei a középkori Nyugaton: a kormányzat természetszerű jellege

által használt iustum animatum kifejezést veszi át, mely az arisztotelészi eredetiben (Etika V,4 - 1132a20-25) a peres felek viszonylatában pártatlan döntnökként eljáró bíró helyzetét írja le. Előbbi fordításunk mégsem helytelen, mivel ezt a fogalmat Albertus - és nyomában a legtöbb középkori kommentátor - azonosította a nomos empsychos / lex animata hellenisztikus közegben keletkezett fogalmával, amely az uralkodót mint az örök avagy égi normák egyedüli e világi közvetítőjét írja le.

30 Végkövetkeztetése ugyanakkor az arisztotelészi koncepció ismeretben is egyezik Grosseteste-ével: számára is elképzelhetetlen volt, hogy a natura intégra és a kormányzat összeférhet egymással. Aquinói Szent Tamás teljes mértékben ismerte Grosseteste és Albertus Magnus érveit. Kölni évei alatt (1248-1252) Tamás részt vett mestere, Albertus £Ma-kurzusán, ez alkalommal megismerkedett a lincolni püspök által lefordított és interpolált kommentárral is, mi több, ő maga volt Albertus első£Mtf-kommentárjának reportatora.

31 így nem is meglepő, hogy már Tamás fiatalkori szintézisében, a Petrus Lombardus-féle Liber Sententiarumhoz írt kommentárjában

32 feltűnnek az Etikából vett idézetek: példának okán, az antik kormányzati formák közül az Etikát idézve nevezi Tamás a monarchiát a legjobbnak e művében.

33 Szintén a kormányzatok antik klasszifikációs sémáját használta Tamás a Szentencia-kommentárnak abban az artikulusában, amelyben azt vizsgálja: „Vajon az ártatlanság állapotában létezett-e uralom?"

34 Új maga a kérdésfelvetés is: elődjeitől eltérően az itáliai domonkos szerző itt már nem a kormányzat természetszerűségére kérdez rá, hanem Grosseteste és Albertus hasonló tárgyú gondolatmenetének kulcselemére, a natura intégra állapotára, ugyanakkor a szorosabb értelemben vett kormányzat tárgyalása helyett általában vett uralomról (dominium) ír; megközelítése a korábbi megoldások ismeretét, egyben reflexív hozzáállást előfeltételez. Tamás ebben az artikulusban Grosseteste és Albertus rokon megoldásaitól lényegesen eltérő gondolatmenetet dolgozott ki. Szerzőnk a szóban forgó artikulust bevezető érveiben ugyan felhasználja azokat a két elődje által is alkalmazott ágostoni és gergelyi érveket, amelyek értelmében - egyrészt az emberek természet szerinti egyenlősége miatt, másrészt mivel Istentől kizárólag az értelem nélküli lények feletti uralomra kaptak felhatalmazást - az emberek közti kormányzat csak a bűnbeeséssel nyerne legitimitást, válaszában ugyanakkor átvesz Arisztotelésztől egy alapvető distinkciót, amelyet rögvest kiegészít egy újjal. Mint írja, az elöljárói hatalomnak (praelatio) két fajtája van, ezek egyike rendeltetése szerint a kormányzati tevékenységet tekinti céljának, a másik ezzel ellentétben az uraskodást.

35 Az Etikát idézve Tamás átveszi a zsarnok hatalmát a szolgatartó úréhoz hasonlító, egyben a királyéval szembeállító arisztotelészi meghatározást: míg az utóbbi tevékenységének célja az alattvalók javának biztosítása, addig az előbbi saját hasznát keresi elöljárói működése során. Mint az várható, Tamás elveti annak lehetőségét, hogy az uraskodást célul tűző dominium létezett volna a natura intégra állapotában, hiszen ilyen jellegű uralom ott az értelemmel nem rendelkező teremtmények felett állhatott fenn, mivel azokat végcéljuk, 30 A lex animata fogalmáról, illetve annak az arisztotelészi iustum animatummal történt azonosításáról 1. E. H. Kantorowicz: The King's Two Bodies: A Study in Medieval Political Theology. Princeton, 1957. 129-135. Albertus Magnus utóbb, 1257 és 1264 között, avagy még valószínűbben 1257 és 1260 között Máté evangéliumához írt kommentárjában iustitia animataként említi a királyt: Super Matthaeum. VI, 10. Ed. B. Schmidt. Ed. Coloniensis. 21/1. Monasterii Westfalorum, 1987. 191. 31 A. Pelzer. Le cours inédit d'Albert le Grand sur la Morale à Nicomaque, recuelli et rédigé par S. Thomas d'Aquin. In: Uő: Emdes, i. m. 282.; J.-P. Torrell: Initiation à saint Thomas d'Aquin. Sa personne et son oeuvre. Fribourg/Suisse - Paris, 1993. 36-39. 32 Scriptum super libros Sententiarum. In: S. Thomae Aquinatis Opera omnia ut sunt in Indice Thomistico... Ed. R. Busa. I. Stuttgart - Bad Canstatt, 1980. Tamás 1252-ben kezdett dolgozni ezen a művén, és csak teológiai magiszteri címének elnyerése (1256) után fejezte be azt: Torrell; Initiation, i. m. 485. 33 Scriptum super libros Sententiarum IV. 24, 2, l/a. ag 3., i. m. 573. 34 Uo. 11.44, l,3,uo. 255. 35 Uo. co.