Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - MOLNÁR PÉTER: Az arisztotelészi politikai alapelvek recepciójának viszontagságos kezdetei a középkori Nyugaton: a kormányzat természetszerű jellege
természetesnek; a kizárólag represszív funkciójú uralkodónak adott felhatalmazás még ebben a helyzetben is csak akkor érvényes, ha ez utóbbi tisztét raison d'être-]é\él összhangban („rex in quantum rex") gyakorolja. A bűnbeesés miatt szükségessé vált kormányzat létrejötte Grosseteste érvelése alapján konstitutív aktushoz köthető, a kormányzat létét így időben nemcsak a bűntől mentes emberi természet korszaka, hanem valamiféle (romlott) természeti állapot is megelőzi. A m\m-questio elején kétségkívül ilyen értelemben - a kormányzat valamikori megalapítását feltételezve - köti az uralkodói hatalmat a szerző az emberek (értsd: a kormányzottak) akaratához, „...constitutio hominum videtur adinvenisse regnum. [...] Non natura igitur sed hominum voluntate constituti sunt reges." A „questio" végén azonban az adott egyes uralkodóról szóló hasonló zárómondat már más értelmezési lehetőséget is felvet: az őseredeti hatalomátruházást jelentő akaratnyilvánításon kívül ez esetben már szó lehet valamiféle tartós, legalább hallgatólagos alattvalói konszenzusról, esetleg az uralkodóváltáshoz kapcsolódó - szimbolikus vagy tényleges - konkrét politikai aktusról. „Quod autem hie aliquis sit rex potest esse a populi voluntate, sed cum est rex, ut principetur populo est naturale." X1 Albertus Magnus a Grosseteste-féle Etikafordítás első olvasói és az arisztotelészi műhöz kapcsolt kommentár latin változatának első felhasználói közé tartozott (az utóbbira itt Commentator név alatt hivatkozik). A kölni Heilige Kreuz domonkos konvent frissen felállított stúdium generálójában Albertus már 1250 és 1252 között lecturáX tartott az Etikáról: a lectura írott változatában a szöveg szó szerinti magyarázatához a magiszter által fontosnak tartott problémáknak szentelt questiók társulnak. 18 A domonkos szerző a királyi és az atyai hatalom összevetéséhez érkezve, Grosseteste-hez hasonlóan önálló questióban foglalkozik a kormányzat természet szerinti jellegével, 19 ám a lincolni püspök megoldásától Albertusé mind formai, mind tartalmi szempontból eltér. Formai szempontból Grosseteste strukturálatlan questióival szemben Albertus a klasszikus skolasztika pro és contra érvek után általános, majd részletes választ tartalmazó questioszerkezetét követi. A tartalmi különbségek a végső következtetés azonossága ellenére tanúskodnak arról, hogy Albertus nem vakon követte a lincolni püspök érvelését, hanem azt csak kiindulópontnak használta saját gondolatmenetének kialakításakor. A tartalmi különbségek rögtön a questio címének megfogalmazásával kezdődnek: Albertus Magnus a királyság mellett az általában vett elöljárói hatalom (praelatio) természetszerűségét vizsgálja. 20 Az általa választott questioüpus Albertus számára a grosseteste-i eszmefuttatáshoz képest jóval bővebb és részletezőbb kifejtést engedett meg. A domonkos szerző először a kormányzat természetszerűsége elleni érveket sorolja fel, köztük azt, mely szerint az emberek közös természetüknél fogva egyenlőek (tehát nem a természet révén kormányozza egyik a másikát), valamint azt az isteni parancsot, mely az embernek teremtése után csak az állatok feletti uralmat engedte át (Gen 1,26). 21 Itt említi először szerzőnk a kérdésben a grosseteste-i szöveget, mégpedig két ízben is. Albertus először a lincolni püspök mini-í/wesZ/ójának utolsó mondatát idézi szabadon, rögvest ellene vetve: az, hogy valaki király legyen, a királyi kormányzat okául szolgál, így ha az előbbi nem természetes eredetű, akkor az utóbbi sem lehet az. 22 A német domonkos másodjára azt a monarchia melletti érvet kifogásolja, 17 Az utóbb elősorolt eshetőségek szempontjából figyelemre méltó, hogy a szerző ebben az utolsó mondatában nem a feltehetően az „eredeti hatalomátruházásra" utaló - constitutio terminust használja, bár az is igaz, hogy ugyanakkor kerüli az electio kifejezést (vagy a scrutiniumot, amely a korabeli szóhasználatban elsősorban a mai értelemben vett választást jelentett). IS Super Ethica. Commentum et quaestiones. I— II. Ed. W. Kübel. In: Alberti Magni Opera omnia... edidit Institutum Alberti Magni Coloniense Bernhardo Geyer praeside [ed. Coloniensis]. 14,1-2. Monasterii Westfalorum, 1968-1987. A kommentár datálására 1. uo. V-VI. 19 I. m.VIII.ll.q. 2., i.m. 635-636. 20 Uo. 635. 21 A két említett érv: uo. ad 1 és ad 3. 22 Uo. ad 5, uo. Az említett grosseteste-i szöveget 1. 15. j.
