Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - VÉKONY GÁBOR: Hunisc drubo - hun szőlő, ßúsud izdßan - bizánci párlat

Az északi görög nyelvhatáron is találkozunk i és s megfeleléssel: arum, sahlamára < görög Ga%Xa\iápa, arum, jigó < görög Çuyoç, arum. scliOru < görög o"KÀr|0pov stb.

29 Hasonló megfeleléseket mutatnak a bolgár-török fejedelmi lista cirilicával írt segor, sextem alakjai, ezeket ugyanis eredetileg görög betűkkel jegyezték le.

30 A sort egyéb átvételekkel és görög nyelvjárási adatokkal folytathatnánk. A magyar ßusud jelentése tehát tulajdonképpen „byzantius", ami nagyjában annyit jelent, hogy a lepárlás ismerete Bizáncból került a Kárpát-medencébe a Balkán-félszigeten keresztül. A szláv közvetítés mellékesen meghatározza a 8. csésze készítésének az időpontját is, ennek feliratát ugyanis az edényre tervezték, s a feliratban szerepel a ßusud szó, amely csak a déli szláv denazalizáció után kerülhetett a magyarba, tehát a 10. század második felében. Azaz ennél korábbra a 8. csészét nem lehet keltezni (mint ahogy a kincsben még olyan darabok is vannak, amelyeket a 11. század elején készítettek).

31 Keletre, a Kaukázus vidékére a Kárpát-medencéből kerülhetett a szó, noha az sincs kizárva, hogy azoknak a forrása is a Balkán-félszigeti szláv volt. Ez utóbbit azonban valószínűtlenné teszi az, hogy az alánban is vusud alak van, ez a szlávból való közvetlen átvétel esetén érthetetlen lenne. Vagyis keletre a lepárlás technikája magyar területről jutott, aminek máig is van nyelvi nyoma némely török nyelvben. A kirgizben, altajiban a primitív pálinkafőző készülék kifolyócsöve coryo, a mongolban coryo.

32 A hakasz (kacsa, szagaj) sorja, (sor, kizil) sorja, sor sorga, tofalar soryo szavakat (jelentés a „lepárlócső" mellett „teáskanna csőre", „szamovár csapja") mongol, illetve burját jövevényeknek tartják.

33 Ezek a szavak elválaszthatatlanok a magyar csorgó szótól, noha Németh Gyula az altáji szavak kapcsán (a többit nem említi) ellenkező véleményének ad hangot.

34 A szó keletre kerülése csak a diftongusok egyszerűsödése után következett be, tehát aligha a 13. század vége előtt. Természetesen a szó ott maradt fenn, ahol az eredeti technika még a legújabb korig is tovább élt. A „bizantius" párlat ennél jóval korábban keletre jutott. Nem egyedül. A magyar történeti, kultúratörténeti kutatás általában egyoldalúan ítéli meg a Kárpát-medence és az eurázsiai sztyep kapcsolatait, amennyiben csak az utóbbi hatását, befolyását figyeli. Ezzel szemben, ahogy a középkori magyar államiság is jelentős befolyással bírt a keleti területeken, ugyanezt már megtaláljuk korábban is, legyen az az avar kor idejében vagy éppen annak előtte. így jut a Kárpát-medencéből keletre egy zenei stílus, a fokváltó pentatónia, így kerül a Volga vidékére egy magyar ételféleség, a béles,

35 hogy csak két feltűnőbb adatot említsünk. Ezek az adatok a „hun szőlő" adataival együtt sejtetik azt a hatást, amelyet a Kárpát-medence gyakorolhatott Keletre is, Nyugatra is. !9 Lazarou, A. G: L'aroumain. Thessaloniki, 1986. 195-196. 10 Bogdanov, /.: Imennik na bálgarskite xanove. Sofiija, 1981. passim. " Vékony Gábor: Zur Lesung der griechischen Inschriften des Schatzes von Nagyszentmiklós. Acta Archeologica, 25. (1973) 305. (a keltezésre). A Nemzeti Múzeum 2002. évi kiállításakor kiadott katalógus dolgozatainak egy része a kincs kérdéskörében való tájékozatlanságról tanúskodik, ezzel együtt nagyjából 200 évvel elkeltezi az együttest. 12 Abramzon, S. M: Kirgizy. Leningrád, 1971. 152-153. 13 Rassadin, V. /.: Mongolo-burjatskie zaimstvovanija v sibirskix tjurkskix jazykov. Moszkva, 1980. 11., 37., 4L, 45., 57. 14 Németh Gyula: Egy magyar jövevényszó Bizáncban a X. században. Magyar Nyelvőr, 89. (1965) 233. '

5 Gombocz-Melich: Magyar etymológiai szótár, i. m. cols. 342-343.