Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - VÉKONY GÁBOR: Hunisc drubo - hun szőlő, ßúsud izdßan - bizánci párlat
vádaskodások, és elpusztították a legbátrabbakat és a legokosabbakat. Aztán a hamisak és tolvajok szövetkeztek a bírákkal. Aztán a részegség. Mert a megsokszorozódott bortól mindenki részeg lett. Aztán a kereskedés. Mindenki kufárkodott, s egyik a másikat becsapta." 22 E forrásunk szerint tehát a 8-9. század fordulóján oly mennyiségű volt az avar birodalomban a bor, hogy az még a birodalom bukásához is hozzájárult. Van ugyan, aki ennek a forráshelynek a felhasználhatóságát tagadja, ezeket a véleményeket azonban részletesen és alaposan cáfolta Olajos Teréz. 23 Vagyis az avar korban jelentős mennyiségű borral, ezzel összefüggésben jelentős szőlőműveléssel számolhatunk. Ez a szőlőművelés ártérifolyó menti lehetett elsősorban, mint az a balatina szőlőnév alapján megállapítható, s emlékét az ófelnémet koron túl, tehát all. század közepét követően is őrzik a hünisk drûbo megfelelői nyugaton. Mivel ez a szőlő a német középkorban is többféle fajtát (fehéret is, vöröset is) jelölhet, valószínű, hogy a Kárpát-medence szőlőművelésében is több fajtával számolhatunk. 2. A helyi szőlőtermesztés mellett számolnunk kell már az avar korban is bizánci területről, elsősorban a Balkán-félszigetről behozott borral, mint arról amforaleletek tanúskodnak (KiskőrösPohibuj mackó, Kunbábony). Bizánc azonban más vonatkozásban is hatással volt a Kárpát-medence italkultúrájára. Erről a nagyszentmiklósi kincs felirataiból tudunk. Közismert, hogy a 23 aranyedényből álló kincs edényein különböző feliratok vannak, egy görög (9-10. csészék, azonos szöveg), egy görög betűs, de nem görög nyelvű felirat (21. csésze), s több edényen találunk ún. rovásírással íródott feliratokat. A 9-10. csészék görög felirata kereszteléssel, vízszenteléssel kapcsolatos, így abban természetesen szerepel a „víz". Ugyancsak szerepel folyadéknév a 21. csésze feliratának szövegében. 24 A rovásfeliratok - értelemszerűen - többféle folyadéknevet rögzítenek, ezek között azonban olyan is előfordul, amelynek adatoltsága problematikus. A 3-4. korsók feliratát, amely a 8. csésze szövegében is előfordul, annak idején *vo/usud alakban kíséreltem meg olvasni. 25 A szó megfelelője a novocerkasski múzeum kulacsán <vo/usdn>, a Stanica Krivjanska-i kulacson pedig <vo/uso/udanu> betűsorral található. 26 Ezek alapján valószínűbb egy *vo/uso/ud rekonstrukció (vusuddan „vusudból" törökül, vusuddanu „vusud-ital" alánul). Mivel a nagyszentmiklósi 8. csészén magyar nyelvű szöveg van, a szó első szótagjában kiírt magánhangzó hosszú magánhangzót jelölve csak ú lehet, lévén, hogy a magyarban ekkor még nincs ó. Vagyis a szó, az italnév magyar rekonstrukciója ennek alapján vúsud, illetve - mivel a későbbi v hangok helyén ekkor még ß volt - ßusud. Az említett alán felirat ezt italnak mondja, a nagy szentmiklósi 8. csészén pedig izdßanlizdaßan olvasható, ami az izd- „izz-" igéből képzett névszói alak, tehát „hevítmény, párlat". Mint azt régebben feltettem, ezek szerint a fiúsud valami pálinka lehetett. 27 Nos, a ßusud aligha más, mint a középgörög ßuCavTic „bizánci" megfelelője. Ennek olvasata a 9—10. században ßüzand(is), amely szó a Balkán-félszigeti szlávba kerülve *vuzandb, majd *vuzqdb alakot vehetett fel. A nazálisok eltűnése után - ennek bekövetkeztével itt a 10. század közepétől számolhatunk - *vuzudb, ebből származott az a magyar alak (a szláv z magyar s hanghelyettesítéssel), amelyet a nagyszentmiklósi kincs feliratain olvashatunk: ßusud. A görög Ç és o ugyan általában z és s hangértékben kerül át más nyelvekbe, van azonban példánk más átvételre is: arameus dinmis < göröf ôûvauiç, mesostula < UXOÓOTUA-OV stb. egyébként u < n megfeleléssel. 28 22 Lexicon quod dicitur Suda. Ed. A. Adler. Lipsiae, 1928. 483^184. 23 Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai. Bp., 1998. 305.; Olajos Terézia: A IX. századi avar történelem görög nyelvű forrásai. Szeged, 2001. 29. kk.; vö. Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században. Életünk, 35. (1997) 1165. 24 Vékony: A Kárpát-medence, i. m. 1326-1327. 25 Vékony Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely, 1987. 42., 134. 26 Uo. 27., 134. 27 Uo. 43. 28 Krauss, S.: Griechische und lateinische Lehnwörter im Talmud, Midrasch und Targum. Berlin, 1898. 20.
