Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - VÉKONY GÁBOR: Hunisc drubo - hun szőlő, ßúsud izdßan - bizánci párlat
szen a szónak lehetséges belső német etimológiája is. Megjegyzendő azonban, hogy a hun népnév is keveredik germán területen más szavakkal, tehát ez végső soron nem zárná ki azt, hogy a szőlőre, borra vonatkozó szót ne kapcsoljuk össze a népnévvel. Mivel pedig a középkorban német népnyelvi használatban a huné, hiune azonos jelentésű a magyar népnévvel, a szőlő éppen lehetne magyarországi eredetű. Hogy azonban a középlatin balatina, balanites szóval való kapcsolat, illetve értelmezés miatt valami Balaton környéki szőlőre kellene gondolnunk, az külön bizonyításra szorulna. Megfontolandó azonban, hogy a heunisch éppen egy ugyancsak népnévből képzett szőlő-, illetve bomévvel szembeállítva szerepel a német középkorban: vinum hunicum és vinum francicum, huntscher Wein és frentscher Wein} AFrenze-Win és Hunzig-Win mellett más alakok is előfordulnak: frenß, hynß, Frenz, Hunz, fränkisch stb. A nevet természetesen már régóta összekapcsolták a történeti hunok nevével, s ennek kapcsán különböző magyarázatok keletkeztek visszamaradt hunokról stb. Ami kétségtelen: a Frenz és a Hunz szembeállításban az utóbbi az értéktelenebb, silányabb. Figyelemreméltó, hogy a heunisch szőlőnév Magyarországra is elkerült: hajnos, ezzel itt a rakszőlőt jelölték, 9 amelyet viszont eredeti magyar fajtának tartanak. 10 Fentiekkel szemben, illetve a fentiek mellett viszont Walter Steinhausemél azt olvashatjuk, hogy az ófelnémet hünisk már a 9. században lekicsinylő jelentésű, s ennek kapcsán a hünske drüben szőlőnévre hivatkozik, amely az Isidorusglossza szerint olyan faj, melynek a szemei korán leesnek, és rossz bort adnak. A kifejezés szerinte abból származik, hogy ezeket a szőlővesszőket Nagy Károly az akkor avar Magyarországról vitte a Rajna-vidékre. Tehát a „heunisch" értelme „awarisch, ungarisch", azaz a „magyar" mellett „avar" is értendő." Noha Steinhausemél keverednek a szőlőnév irodalmának különböző adatai, köztük olyan újkori - régebben adatolatlan - elképzelésekkel, hogy a szőlővesszőket Nagy Károly hozta volna Pannóniából, mégis megfontolandó, hogy a kifejezést nem kell-e korábbra kelteznünk, mint hogy csak „ungarisch"-t értsünk alatta. Az ófelnémet kifejezésnek legkésőbb all. század közepéig ki kellett alakulnia (s ha Summarium Heinrici 1032 előtt készült, akkor még jóval korábban), az pedig a 10. századi események ismeretében eléggé valószínűtlennek tetszik, hogy egy szőlőfajta az Ungarn miatt legyen hünisk. Valóban kézenfekvőbb ez esetben inkább a 9. századra gondolnunk, sőt ennél még egy lépéssel tovább is mehetünk. A „hun" és a „frank" szőlő, illetve bor következetes szembeállítása a német középkorban 12 olyan korra helyezi a kifejezés létrejöttét, amikor a „hunok" és a „frankok" szembenállásával számolhatunk. Ez természetcsen nem zárná ki a kifejezés létrejöttének akár a hun korra való keltezését, az illető kort jobban ismerők azonban tudják, hogy ezt éppenséggel körülményes lenne bizonyítani. Szembekerülnek az avarok is a frankokkal már a 6. században is, ez azonban nem egy tartós kapcsolat. Van viszont egy olyan időszak, amelyet a „hun" (= avar) és a frank ellenségeskedés kiválóan jellemez: ez a 8. század végi frank-avar háborúk időszaka. A 79l-ben induló és ténylegesen a 9. század elejére is áthúzódó (de legkésőbb 803-ban lezárható) háború köztörténeti ismeretanyag, ezért külön nem kell részleteznünk. A háborúról szóló európai irodalomban tényleges „hun" és frank szembeállítással találkozunk, amelyben a frankok természetesen kiválóak, míg a hunok-avarok éppenséggel „silányak". A hünisc drüben kifejezés létrejöttét valószínűbb ezért éppen ehhez a korszakhoz kapcsolni. Különösen indokolt lenne ez akkor, ha az így jelölt szőlő ténylegesen Kárpát-medencei eredetű lenne. Erre azonban nincs közvetlen adatunk. Mint láthattuk, a 19. s Bassermann-Jordan, F. v.: Geschichte des Weinbaus. I. Frankfurt am Main. o. J., 370-373. 9 Rácz János: Kétszáz magyar szőlőnév. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 208. Bp., 1997. 61: 67. sz. 10 Uo. 91., vö. Égető Melinda: Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés. Néprajzi Tanulmányok. Bp., 1993. III. táblázat. 11 Steinhauser, W.: Das Hunaland und die Kimmerier. Festschrift für Richard Pittioni zum siebzigsten Geburtstag I. Urgeschichte. Hrsg. H. Mitscha-Märheim - H. Friesinger - H. Kerchler. Archaeologia Austriaca Beiheft 13. Wien, 1976. 512-513. 12 Bassermann-Jordan: Geschichte des Weinbaus, i. m. 372., 1. j.
