Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - VÉKONY GÁBOR: Hunisc drubo - hun szőlő, ßúsud izdßan - bizánci párlat

VÉKONY GÁBOR f Hûnisc drûbo - hun szőlő, ßusud izdßan - bizánci párlat 1. A magyarországi szőlőtermesztés, borkultúra összefoglalásai általában futólag megemlítik, hogy a középkorban Európa nyugatabbi részén ismert volt egy magyar szőlő, a hunische drüben, illetve az ebből készült bor. Belényesy Márta szerint „igen kiváló hazai fajta volt a külföldön »hunische drüben« néven ismert magyar szőlő. Minősége valószínűleg Pannónia különleges klíma- és talajviszonyaival függhetett össze, mert nyugati területen nem adott olyan jó bort, ezért termesztését később el is kellett tiltani."

1 Égető Melinda a vadszőlő (Vitis silvestris) hosszú időn át szelektált, nemesített utódjának tartja ezt a szőlőfajtát: „Ilyennek vélem a középkorban Nyugat-Európában »hunnische drüben« néven emlegetett szőlőfajtát is, mely Magyarországon egyes források szerint a Balaton környékén díszlett, és jó minőségű bort adott. Nyugatra áttelepítve azonban nem vált be, ezért később el is tiltották termesztését."

2 Belényesy és Égető is német összefoglaló munkákra hivatkozik a fentebb idézettekkel kapcsolatban. A német kutatás figyelmét valóban már a 19. század közepétől kezdődően felkeltette ez a szőlőfajta, s a kérdéskörben több dolgozat is született, sőt ezzel újabban is foglalkoztak. A „hun szőlő" első adatai igen korai időből származnak. A Summarium Heinrici latin iskolai tankönyv alapkézirata a benne lévő adatok alapján 1032 előtt keletkezett, 44 ismert kézirata közül azonban egy sem korábbi 1150-nél, így fel szokás vetni 12. századi keletkezését. A szerző ismeretlen, a munkát Worms (Lorsch?) vagy Würzburg környékén írták. Anyagának alapját elsősorban Sevillai Isidorus Etymologiae című munkája adja.

3 Különösen értékessé teszi a munkát, hogy a latin szöveg mintegy 4200 ófelnémet glosszát tartalmaz. Ezek között a glosszák között szerepel a De viíibus, szőlőkről szóló részben [Isidorus XVII, 5] a balatinq magyarázataként hûnische drüben: balatinç a magnitudine sunt dictç hûnische drüben A 43

a hvnesche drüben B 35 a

2 hvnesche drvbin S 94

a hunischedruben G 9b haünischtraub F 173 b

2 huniscidrubin E 26 hunskedruuen H 30b. 3 l

a hunisdruben L l

a2 huniscdrubo C 15b [II, 10].

4 Balatinae hunisc drubun|ben N

2

b [IV, l].

5 A Grimm testvérek szótára szerint „heunischer wein, heunische traube, ahd. hûnisc drûbo balatinae bezeichnet ... nicht ungarischen wein, sondern eine geringe hartschalige traubenart, die einen schlechten säuerlichen wein gab",

6 vagyis eszerint itt egy silány, kemény héjú szőlőfajtáról van szó, amelynek rossz, savanyú bora van. Aszótár eme megjegyzése arra vonatkozik, hogy itt a heunisch nem azonosítható a hun szóból képzett melléknévvel. Maga a szőlőfaj uva spioniae s eu duracinae, illetve uva spionia bumamma lenne. Ehhez csatlakozik a német szótárak többsége, legutóbb az ófelnémet szótár, amely szerint a hûnisc thrûbo „heunische (minderwertige) Traube, Bauernweinbeere" lenne, azzal a megjegyzéssel, hogy Hildebrandt az „ungarische Traube" jelentés mellett foglal állást.

7 Vagyis nincs teljes egyetértés abban, hogy a növényneveknél előforduló hunisc, heunisch a hun népnévvel lenne kapcsolatban, hi1 Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században. Néprajzi Értesítő, 37. (1955) 11. 1. j. 2 Égető Melinda: Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez. Ethnographia, 91. (1980) 61. 3 Köblét; G: Summarium Heinrici. In: Lexikon des Mittelalters, VIII. col. 314. 4 Steinmeyer, E. - Sievers, E.: Die althochdeutsche Glossen. 3. Bd. Berlin, 1895. 3., 47-53. 5 Uo. 194., 51. a rövidítések: A = Codex Vindob. 2400, B = Clm 2612, E = Codex monasterii heremitarum 171, F = Clm 23796, G = Codex principum de Lobkowitz, H = Codex Darmstadianus 6, L = fragmenta Amploviana. 6 Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm. 4, 2. Leipzig, 1877. col. 1291. 7 Karg-Gasterstädt, E. - Frings, Th.: Althochdeutsches Wörterbuch. 1968-, Bd. IV. G-J. 18-19. Lief. cols. 1363-1364.