Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAKK FERENC: A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században

A Csaba-história lényegét magam is így látom. Véleményem szerint arról van szó, hogy 955-ben a Bulcsú-csoport jelentősen meggyengült részben a súlyos katonai vereség, részben pedig vezéreinek (Bulcsúnak, illetve szövetségeseinek: Léinek és Súmak) a halála miatt. Taksony határozottan lépett fel. A Bulcsú-féle csoportosulás elleni harc két részből állott. Az első szakaszban a nagyfejedelem megtámadta Csabát, és elfoglalta annak szállásterületét. Ezután a fejedelmi törzs - a föhatalomért vívott létfontosságú küzdelem sikeres folytatása érdekében - a Felső-Tisza-vidékről a Duna-Tisza közére telepedett át, amely korábban a Csaba-törzs szállásföldje lehetett. Az a nézet nem fogadható el, amely szerint Augsburg után az Árpádok a Felső-Tisza-vidékről a Dunántúlra, annak északkeleti részére költöztek volna át.

43 Hiszen ekkor még oly nagy volt a németektől való félelem, hogy a Német Birodalommal való közvetlen szomszédságot véleményem szerint még nem merték vállalni.

44 A Duna-Tisza köze lett a fejedelmi törzs másodlagos szállása; a korábbi lakhelyükről történt eltávozásuk, a nagyfejedelmi központ áthelyezése nyomán lehanyatlott a Felső-Tisza-vidékén az arab közvetítő kereskedelem, amit a dirhemforgalom megszűnése beszédesen bizonyít.

45 Milyen érveket lehet felsorakoztatni annak igazolására, hogy 955 után egy ideig (mintegy két évtizedig) a Duna-Tisza köze volt az Árpádok szállásterülete, és értelemszerűen itt volt fejedelmi központjuk is? Ha nagy területen és szétszórtan is, de kellő számú és minőségű régészeti lelet áll rendelkezésre ahhoz, hogy a vidéket az Árpádok földjének tekinthessük. Lényeges szempont, hogy 970-971 táján Taksony fejedelem pogány módra a Duna bal partján (a Duna-Tisza közén), Taksony falunál temetkezett el. Ez a település lehetett Taksony fejedelmi központja. A település igen fontos helynek számíthatott, hiszen 1047 táján Levente herceg, I. András király testvére szintén itt temettette el magát. A Duna-Tisza közti területen Kalocsa ugyancsak kiemelt jelentőségű hely lehetett már ekkor az Árpádok számára, amit az mutathat, hogy később Szent István itt érsekséget szervezett.

46 Csaba a küzdelemben vereséget szenvedett, s ennek következtében népe, azaz törzse egy részével Bizáncba menekült. Külföldre távozása súlyos belharcokra utal, hiszen nomád népeknél gyakori eset az, hogy belháborúk, hatalmi küzdelmek után a vesztes fél idegen földön keres menedéket.

47 Csaba törzse másik részét feltehetően a fejedelem Nyugat-Magyarországra telepíttette át az ottani határok védelmére a német veszéllyel szemben. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük azt, hogy Bulcsú 955-ös halála után éppen Csaba állt az elhunyt karha törzsi csoportjának élére. A Bulcsú-Csaba-féle csoporttal való kemény leszámolás második szakaszában az Árpádok elfoglalták a karha földjét, ahonnan Bulcsú volt törzsét vagy annak egy részét átköltöztették a Dunántúlra, a Balatontól északra és nyugatra fekvő részekre, amelyek a karha-törzs másodlagos szállásföldjét képezték.

48 A szerémségi törzs bizonyára békésen behódolt, s így korábbi földjén maradhatott, tagjai később fekete magyarok néven Szent István ellenfelei lettek.

49 43 így pl. Révész: Vezéri sírok, 149.; Révész: A karosi temetők, 204-206.; Prohászka: Észrevételek, 14-23. 44 A kortárs Lindprand cremonai püspök a 955 utáni helyzetre vonatkozólag megjegyzi: „a magyarok népe a legszentebb és felettébb győzhetetlen [I.] Ottó király hatalmától megrémülve... mukkanni sem mer." (Liudprandi Opera. Ed. Joseph Becker, Monumenta Germaniae Historica, Scriptores rerum Germanicarum, 41. Hannover-Leipzig, 1915.

3 7.) - Ehhez 1. még Kristó: A honfoglalók régészeti hagyatéka, 250.; Györffy: A honfoglaló magyarok, 207. 45 A dirhemforgalom - más okokra történő - lehanyatlására 1. pl. Bálint: Az európai dirhem-forgalom, 5-7.; Kovács: Ami a zsákmányból megmaradt, 120-121.; Kovács: A Máramaros megyei dirhemkincsről, 241.; Prohászka: Észrevételek, 20. 46 Mindezekre 1. pl. Révész: Vezéri sírok, 148.; Révész: A karosi temetők, 124., 202.; Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp., 1959. 101.; Györffy: A honfoglaló magyarok, 27.; Magyarország története, 1/1., 620.; Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 445.; Kristó-Makk: Európa és Magyarország, 310.; Kristó: Szent István király, 31. 47 Jól ismert pl. a kavarok históriája, akik a kazár kagán elleni hatalmi lázadásuk veresége után a magyarokkal együtt elhagyták Kazáriát (DAI 175.). 1048-ban a trónbitorló Kegen a törvényes besenyő kagán elől végül is kénytelen volt két besenyő törzsével együtt Bizáncba emigrálni (1. Györffy György: A magyarság keleti elemei. Bp., 1990. 104.) 48 A volt karha-törzs dunántúli szállásföldjének másodlagos voltára 1. Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 453-454. 49 A délvidéki fekete magyarok történetére 1. pl. Tóth Sándor László: A fehér és fekete magyarok kérdéséhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, 75. (1983) 3-9.; Kristó Gyula: A fekete magyarok és a pécsi püspökség alapítása. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, 82. (1985) 11-16.