Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdéséről

a hippolytosi ország-, nép- és nyelvfelosztást

25 átvevő bizánci világkrónikákban is, amint erről egyértelműen tanúskodik annak a 9-10. századi szerzőnek, Petrus Alexandrinusnak a műve (Chronica)

26 is, aki 886-ig, Bölcs Leó (886-912) és Alexandros (886-913) bizánci császárok trónra lépéséig tárgyalta az eseményeket, illetve&Divisio populorum et ïinguarum latin címmel idézett és a 9. században készült nép- és nyelvfelosztás.

27 Sőt a középkorban is igen népszerű Nagy Sándorregénynek 28 egy 9-10. századi változatában is felbukkannak teljesen anakronisztikusán az avarok azon népek sorában, akiket a nagy makedón uralkodó meghódolásra kényszerített.

29 Ezek az utóbb említett források, ha sok konkrétumot nem tartalmaznak is, annyi tanulsággal mindenképpen szolgálnak, hogy a 9. században a bizánci köztudat más korabeli szomszédos népek, mint például a szlávok, a ruszok, a kazárok, a bolgárok mellett az avarokat is számon tartotta. 3. Az avar továbbélés szempontjából perdöntő jelentőségű adat A bajorok és karantánok (karintiaiak) megtérése™ című latin nyelvű munka 3. fejezetében olvasható mondat: „azokat (tudniillik az avarokat), akik az igaz hitnek engedelmeskedtek és elnyerték a keresztségét, a királyok adófizetőivé tették, és földjüket, amelyet ott maradva birtokolnak, mind a mai napig (usque in hodiemum diem) megtarthatják a királyi adó fizetése fejében."

31 Mivel a Conversio keletkezésének idejét a szakemberek egybehangzóan 870-87l-re teszik,

32 a mind a mai napig kifejezés alapján arra kell gondolnunk, hogy 870-87l-ben a Frank Birodalom keleti határvidékén, Pannóniában a szomszédos bajoroktól és szlávoktól egyértelműen megkülönböztethető, keresztény és földművelést folytató avar népesség élt. De vajon megbízható forrás-e a szóban forgó mű? Erre is egyértelmű választ tudunk adni. Adalwin salzburgi érsek (859-873) megbízásából, a környezetében élt klerikus által írt „fehérkönyv"

33 azt kívánta bizonyítani, hogy 75 éve, amióta Nagy Károly hódítása nyomán a népvándorlás viharaiban pogánnyá lett Pannónia ismét a keresztény világ részévé vált, megszakítatlanul és semmiféle egyházi vagy világi hatalomtól kétségbe nem vont jogszerűséggel a salzburgi püspök, illetve 798-tól érsek alá rendelt papság látta el az evangelizációs tevékenységet a kérdéses tartományban. Emiatt Metódnak és papjainak megjelenése Kocel tartományában törvénytelen.

34 Akárhogyan is értékeljük ezt a hátteret, illetve a jelzett motivációt, a mű szerzőjének, illetve megrendelőjének nem állt érdekében nem létező avarok feltüntetése a tartomány lakói között. S. Emmerami maiores: a 18. jegyzetben i. kiad. 739.; Wolfram, H. (Ed.): Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der salzburger Kirche über die erfolgreiche Mission in Karanthanien und Pannonién. Wien - Köln - Graz, 1979. c. 6. 46.; Losek, F. (Ed.): Die Conversio Bagoariorum et Carantanorum und der Brief des Erzbischofs Theotmar von Salzburg. MGH Studien und Texte. Band 15. Hannover, 1997. 110-112.; Ld. még Bóna, István: »Cunpald fecit« (Der Kelch von Petőháza und die Anfange der bayrisch-fränkischen Awarenmission in Pannonién). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 18 (1966) 279-325.; Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai 557-től 806-ig. Bp., 1998. 288-289., 306-307.; Olajos T.: ATGF 75-82. 25 Hippolytos Werke. Vierter Band. Die Chronik. Hergestellt von Bauer, A. Durchgesehen und zweiter Auflage bearbeitet von Helm, R. Berlin, 1955. 10 kk. és passim. Vö. Borst, A.: Der Turmbau von Babel. Geschichte der Meinungen über Ursprung und Vielfalt der Sprachen und Völker. Band II. Ausbau. Teil 2. Stuttgart, 1959. 929-952 és passim. 26 Samodurova, Z, G.: Hronika Petra Aleksandrijskogo. Vizantijskij Vremennik 18 (1961) 180-197., az avarokat említő rész 183-184. L. még Olajos T.: ATGF 91-96. 27 Olajos T.: ATGF 97-100. Vö. 25. jegyz. 28 Ld. pl. Jeffreys, E. M. - Cutler, A. - Kazhdan, A.: Alexander Romance. The Oxford Dictionary of Byzantium. New York -Oxford, 1991. 32-33. 29 Meusel, H.: Pseudo-Callisthenes nach der Leidener Handschrift. Jahrbücher für classische Philologie. Supplementum 5. Leipzig, 1864-1872. 701-818., a Notitia depopulis 792. oldalán olvasható. 30 Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. ; Losek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 31 „Eos (sc. Hunos) autem, qui obediebant fidei et baptismum sunt consecuti, tributarios fecerunt regum, et terram, quam possident residui, adhucpro tributo retinent regis usque in hodiemum diem. " (Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 40. ; Losek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 102.) 32 Ld. Losek, F: a 24. jegyzetben i. m. 5-6. 33 Ld. Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 15.; Losek, F: a 24. jegyzetben i. m. 3-7. 34 Ld. Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 12-17.; Losek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 7-8.