Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - GERŐ GYŐZŐ: Közművek a magyarországi hódoltsági terület török városaiban (A vízvezetékrendszer)
A török vízvezetékcsövek kérdése már korábban is foglalkoztatta a kutatókat. Elsősorban abból a szempontból, hogy milyen alapon határozható meg az egyes múzeumok gyűjteményeiben viszonylag nagy számban található, különféle méretű és típusú, égetett agyagból készült vízvezetékcsövek tényleges török eredete. A pécsi török vízvezetékrendszer kutatása kapcsán már Gosztonyi Gyula felveti ezt a kérdést. Ugyanis a múzeumban lévő nagyszámú, különböző vízvezetékcső - mint megállapítja - nem Pécsett került elő, és azokat római eredetűnek tartja, pontos lelőhelyük azonban ismeretlen. Szerinte a csöveknek csupán elenyészően kis része lokalizálható. Megkísérli forma és szín alapján szétválasztani, illetve meghatározni a gyűjtemény darabjait, részletesebb vizsgálatok alapján. Véleménye szerint „a szürke karmantyús csövek határozottan elkülönülő nagy részének tagozassál díszített csoportja a török kori vezetékrendszerhez tartozik" 4 . A csövek összeállítására vonatkozóan azt írja, hogy azok kötése erős mészhabarccsal történt. Ez utóbbi jellemző vonása a török vízvezetékrendszer építésénél alkalmazott technológiának. Gosztonyi e megállapítása a török eredetű vízvezetékcsövekre vonatkozóan elfogadhatónak látszik, bár közléséből nem tűnik ki, hogy megállapítását kizárólag a gyűjtemény darabjainak vizsgálatára alapozza, vagy ásatás, illetve leletmentés során előkerült török vízvezeték „in situ" darabjait is vizsgálta, összehasonlítva azt a gyűjteményben lévő anyaggal. Valójában csak azokat a csöveket tekinthetjük ténylegesen török eredetűnek, amelyeknek darabjai vagy „in situ" kerültek elő, és egyértelműen valamely török építményhez tartoztak, vagy éppen magában az építményben voltak, illetve ahhoz köthetők. Az ily módon hitelesített török eredetű vízvezetékcsövek szolgálhatnának analógiaként a további darabok meghatározásához. A következőkben néhány olyan vízvezeték maradványát ismertetem, amelyek kisebb vagy nagyobb szakasza „in situ", míg egyes darabjai vagy töredékei az ásatás és épületkutatás során kerültek elő. Már említettem a budai Király fürdő termálvízellátását biztosító nagy átmérőjű vízvezetéket és csöveit, valamint a falban húzódó csőhálózatot. Ez utóbbi csöveit bár „in situ", de csak töredékeiben sikerült megismerni. Ezek szürkés-vörösre égetettek, külső felükön - a két végződés közelében - körbefutó gyűrűvel, egyik végük karmantyúval díszített, kónuszos kialakítású. Hasonló, szinte azonos csöveket találtunk, ugyancsak „in situ", a budai Tabánban álló Rudas fürdő elbontott északi helyiségeinek egyik megmaradt falszakaszában. Mint az előzőek, ezek is mázatlanok voltak. Az egri Valide szultána fürdő feltárása során - amely hamam, azaz gőzfürdő volt - a falából előkerült „in situ" a benne húzódó ikervezeték egy kisebb részlete, valamint számos csőtöredék és egész vízvezetékcső-idom is. Ezek - az eddigiektől eltérően - finoman iszapolt agyagból készültek, kívül mázatlanok, belsejük azonban zöldesbarna mázzal fedett, amely a karmantyús, kónuszos vég külső felén is megjelenik. A török fürdők előcsarnokát díszítő szökőkutak vízellátása független a fürdő úgynevezett „vizesblokk"-jának vezetékrendszerétől. E vezetéknek is előkerült egy „in situ" darabja, amely vastag falú, vörösre égetett, hengeres alakú cső, egyik vége 45°-os szögben levágott. Az ilyen megoldás arra utal, hogy a cső e végénél ugyanilyen szögben csatlakozó másik csővel könyököt alakítottak ki. Feltétezésünk szerint ez a megoldás a későbbi - de még a török időkben történt - javítás emléke lehet, bár az eddig ismert anyagban könyökidommal nem találkoztunk. A pécsi Merni pasa fürdő vízvezetékrendszerének fali vezetéke sajnos megsemmisült, megmaradt azonban a fürdő épületéhez vezető vízvezeték egy rövid szakasza, valamint az előcsarnok szökőkútjának a padozat alatti aknában lévő része, a kútoszlophoz csatlakozó szakaszával. Mindkettő szürkére égetett, vastag falú, aránylag rövid darabokból álló mázatlan cső, karmantyús, kónuszos, hengeres testén párhuzamos, körbefutó gyűrűvel díszített. Viszonylag jól megmaradt a kútoszlop és a csővezeték csatlakozóidoma, amely szintén 4 Gosztonyi Gyula: Pécs török-kori vízvezetéke. In: Pécs szabad királyi város Majorossy Imre Múzeumának 1940-41. évi Értesítője. Pécs, 1942. 37.
