Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - ZÁDOR JUDIT: Topográfiai változások Budán, a Szentháromság tér környékén a pincekutatások tükrében
2. kép. A Tárnok utca 10. számú telek beépítése a pincehelyiségek alaprajzi rekonstrukciója alapján. mérések bizonyítják, hogy a mai Szentháromságszobor környéke lakóházakkal sűrűn beépített terület volt, a főtemplom nyugati homlokzata előtt pedig keskeny utca húzódott. A középkori állapotokat legjobban tükröző Haüy-Rabatta 1687-ben készült felmérésén a mai tér helyén kb. tíz-tizenkét lakóház szerepel. Homlokzatuk átlagmérete 30 láb (kb. 9,5 m), ami a középkori lakóházak egyik legelterjedtebb homlokzati mérete volt. A korabeli ábrázolások alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a mai Szentháromság tér területe a középkorban a város sűrűn beépített része volt. A későbbi térforma ekkor még nem létezett, és semmilyen nyomát nem ismerjük annak, hogy a gótikus főtemplom nyugati homlokzatára - a maihoz hasonlóan - rálátás lett volna. A Nagyboldogasszony-templom előtti keskeny utca semmiben sem különbözött a város más, hasonló szélességű utcájától. Budának erre a részére nem volt jellemző a megszokott középkori téralakítási rendszer, a főtemplom előtti tér, ami a piac, a vásári játékok színhelyének funkcióját töltötte be. Ezt a feladatot a Fűszeresek, Patikáriusok sora, a jelenlegi Tárnok utca láthatta el. Az 1696-ban készült telekösszeírás, a Zaiger Über die Vös lung, viszont a maihoz már sokkal közelebb álló térszerkezetet mutat. A főtemplom nyugati homlokzata elől eltűnik az utca és a házsor. A sűrűn egymás mellé épült, alápincézett házak Buda 1686-os visszafoglalása után annyira romossá válnak, hogy visszaépítésükre már nem kerülhet sor. Egyedül az Országház utca déli folytatásaként egy sarokház marad meg, amelynek a leírás szerint „még sok jó fala, és jó pincéje van". 6 A területet elplanírozzák, szabadon hagyják, és kialakítják a mai térforma elődjét, ahová hamarosan díszes fogadalmi oszlopot és városi kutat állítanak. 1691-ben, a Budán dúló pestisjárvány idején a városi tanács határozatot hozott egy fogadalmi Szentháromság-oszlop készítéséről, mivel körmenettel szerették volna a járvány terjedését megakadályozni. A Nagyboldogasszony-templom nyugati homlokzata előtt felállított emlékművet 1692-1707 között emelték. A szobor 1706-ban készült el, majd 1713-ban a helyére egy díszesebb, nagyobb oszlopot helyeztek. A tér első elnevezését - „bey der Saulén" - erről az emlékműről kapta. 7 A Szentháromság-szobortól déli irányban, annak közelében állították fel a Szent Ignáckutat. Az 1710 körül megkezdett - az elpusztult középkori helyett készített - budai vízvezeték kiépítésével Kerschensteiner Konrád frátert bízták meg, aki 1718-ra sikeresen elvégezte a rábízott 6 Zaiger Über die Vöstung, 1696. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Buda város levéltára. Telekkönyvi iratok gyűjteménye 18/8. 149. 7 Nagy Lajos: A budai vár topográfiája a XVII. század végén. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XVIII. (1971) 86.; Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Bp., 1955. 430.
