Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - NAGY EMESE: Az esztergomi vár a kora Árpád-korban

a várhegy lankásabb részei felé nézett, arra a területre, ahol a középkori vár későbbi feljárati rendszereinek maradványai is találhatók. A külső fal a hegy déli ormának közelében íves lezárásban végződött. Ebbe az íves hajlatba építették be a falnak támaszkodó körkápolnát. A nagyobb ívű külső fal és a szabályos kör alakú kápolna fala közötti differenciát a kápolna falvastagságának változtatásával igazítottak egymáshoz. A kápolnát a későbbi „román kori palota" alapozásakor kettéválasztották, így pontos alaprajzát csak rekonstrukciós kísérletekkel közelíthettük meg. Az bizonyos, hogy belsejét a falhoz támaszkodó pillérek tagolták (2. kép). Az öntött falazási technikával épített kápolna belső és külső falfelületeit különböző méretű és formájú kváderkövekkel burkolták. A belsőben lapos, hosszúkás, kívül zömmel a négyzethez közelebb álló volt a kváderek formája. Ugyanezt tapasztalhattuk az udvar déli szakaszán feltárt, önálló épület maradványain is. Ez a megfigyelés segítséget nyújtott más, csak az egyik oldalukon látható falmaradványok helyzetének meghatározásához is. A kápolna udvar felé néző, íves, külső homlokzatához - a nyomaiban kivehető ajtónyílás mellett - egyenes palotafal csatlakozott. Kváderköves burkolatából arra következtettünk, hogy a kápolna kapuja belső térbe vezetett. Megerősítette ezt ugyanennek a falnak egy távolabbi, a 12-13. századi kápolna alapjai alatt talált kváderkő-sora is. Ebből, valamint a „román kori" alapokban helyenként fellelhető egyéb kis maradványokból s néhány, a szomszédos későbbi udvarszint alatt fellelt alapfalból kísérelhettük meg a kápolnához közvetlenül csatlakozó épület rekonstruálását. Ezek szerint a kápolna udvar felőli oldalához két helyiség csatlakozott: a közelebbi, vékonyabb fal egy nyitott vagy fedett előteret szegélyezhetett, ez köthette össze a kápolnát egy szélesebb alapokon nyugvó, emeletes, toronyszerű épülettel. E helyiségek nyugati oldala a kápolnához hasonlóan a külső falhoz támaszkodhatott, de egy 14-15. századi nagy bolygatás során mindkettőt elpusztították (Id. 1. kép). A kora Árpád-kori épületmaradványok harmadik építési periódusának egyetlen jelentős emléke az íves külső fal déli, szélső vége elé helyezett négyszög alakú torony (Id. 1. kép). Azt, hogy később ragasztották a külső falhoz, jól le lehetett olvasni a kettő közötti toldásokból. Öntött falmagját a korábbi erődfal szabálytalan köveivel szemben kváderekkel burkolták. A külsőn alkalmazott kváderkövek jóval nagyobbak az István-kori palotaépületeket burkoló kvádereknél. A torony a 3. kép. Az István-kori palota madártávlati képe. Major János rajza alapján rajzolta: Kuczogi Zsuzsanna.