Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - IZSÁK LAJOS: A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája

Magyarország államformája köztársaság lett. A köztársasági elnököt a parlament választotta meg, hivatali ideje négy évre szólt, megválasztásával egyidejűleg a Nemzeti Főtanács is megszűnt. Az elnöki jogkör - s ebben a kommunisták korábbi törekvései jutottak kifejezésre, illetve érvényesültek - azonban valódi hatalom nélküli tisztség lett, jobbára csak reprezentatív funkciókat jelentett, semmint tényleges főhatalmat. Az elnök képviselte a magyar államot, de a kormányzásban közvetlenül nem vehetett részt. A miniszterelnököt csak a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának - ebben a pártok „erős" emberei vettek részt - meghallgatása után nevezhette ki és menthette fel. A köztársasági elnök minden rendelkezéséhez és intézkedéséhez a miniszterelnök vagy az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésére volt szükség. Követeket küldött és fogadott. Hadüzenetre és hadiállapot beálltának megállapítására, békekötésre, a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazására csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával volt jogosult. Kitüntetéseket, érdemrendeket és hivatali címeket adományozhatott. Nem élhetett sem a törvényszentesítés, sem az abszolút vétó jogával. A nemzetgyűlés feloszlatására csak a kormány előterjesztésére és a képviselők 40 százalékának a felterjesztése alapján volt jogosult. A nemzetgyűlést egy ülésszakban egyszer elnapolhatta, 30 napnál nem hosszabb időre.