Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - IZSÁK LAJOS: A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája

és egyhangúan kimondták, hogy Tildy Zoltánt jelölik köztársasági elnöknek."

10 A köztársasági törvényjavaslat előadója a kisgazdapárti Sulyok Dezső volt, aki a január 30—31-i vita során hosszú történelmi visszapillantásában azt igyekezett bizonyítani, hogy a nagy és kis népek a királyságban éppen úgy megtalálják boldogulásukat, mint a köztársaságban. „Legjobb példa erre éppen az egymás mellett, fej-fej mellett harcoló két angolszász világhatalom - mondotta Sulyok -, az Amerikai Egyesült Államok és a Brit Királyság példája. Amerika köztársaság, Anglia történelmi alapon nyugvó királyság. Egyik állam fejlődését sem akadályozta meg állami formája: Amerika egy tudott lenni a köztársasági államforma mellett, s a brit társadalom naggyá tudott fejlődni és fenn tudott maradni a királyság intézménye mellett." A kisebb államokat illetően pedig azt emelte ki, hogy „Svájc óriási fejlődést ért el, és szinte az emberi kultúra élén áll hosszú idő óta; mellette a kis Dánia, mint királyság szintén valóságos paradicsomot valósított meg állampolgárai számára." Magyarország esetében a köztársasági államforma melletti döntést belpolitikailag azzal indokolta, hogy „meg kell szüntetnünk és le kell vezetnünk ezt a bizalmi válságot, amely a fiatal magyar köztársaság életét ma megnehezíti", külpolitikailag pedig azzal, hogy a köztársasági államforma megteremtése a szövetséges hatalmak és az egész világ felé „tettekkel bizonyítja" az ország demokratikus fejlődését. A belső feszültség okát Sulyok a munkáspártok és a kisgazdapárt egymás iránti „természetes bizalmatlanságában" látta. Majd arról beszélt, hogy ha egy olyan többség alakul ki, amely a viszonyok „megjavítására irányuló törekvéseket magáévá teszi", akkor a kisebbség erőszakos fellépéseit, a forradalmat el lehet kerülni, és a szépet alkotó „evolucionizmus útjára" lehet lépni. Ezután ismertette a törvényjavaslat egyes pontjait, majd annak a történelmi útnak a főbb állomásait, amely a javaslat előterjesztését megelőzte. A Habsburgok négyszáz éves uralmát jellemezve megállapította, hogy abban a korban is volt olyan időszak, amikor a király sokkal több „szociális érzéket árult el", mint maga a nemzet. Az 1918—1919-es forradalmak eseményei kapcsán viszont durva kommunistaellenes támadásba kezdett. A polgári demokratikus forradalom „kudarcát" azzal magyarázta, hogy egy kisebbség vette át a hatalmat, amely „nem fejezte ki az ország többségének akaratát."

11 Sulyok előadói beszédéből kiderült, hogy ő és támogatói a köztársasági államforma megteremtése után olyan koalíciós együttműködést szeretnének megvalósítani, amely a többségi párt irányításával a polgári demokrácia keretei között mozog. A kisgazdapárt másik szónoka, Erő s s János is csupán csak arra vállalkozott, hogy Sulyok Habsburg-párti megnyilatkozásával szemben a nemzeti királyság intézményét méltassa. O a Szent István uralkodásától 1526-ig terjedő időszakot emelte ki történelmünkből, mint olyan korszakot, amikor „törődtek az ország sorsával is."

12 Sulyoknak a Tanácsköztársasággal kapcsolatos nézeteit az MKP szónoka, Rajk László utasította vissza: „...mi, kommunisták sok szempontból nézzük és bíráljuk az 1919-es eseményeket - mondotta -, de tény és minden vitán felül áll az, hogy az 1919-es háború nem irredentizmus, hanem a magyar nemzet jogos önvédelmi harca volt." A törvényjavaslat jelentőségét méltatva pedig azt emelte ki, hogy a demokratikus állampolgári jogok nem illetik meg a nemzet belső ellenségeit. „Mi rajta leszünk - hangsúlyozta továbbá -, hogy a köztársaság ne a nagytőke, a nagybirtok, a magas klérus köztársasága legyen, hanem a nép védelmezője, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség köztársasága."

13 A szociáldemokrata Kéthly Anna a törvényjavaslat vitájában elsősorban „a legutolsó hónapokban támadásba lendült reakció" azon vádjait cáfolta, amelyek megpróbálták a nemzetgyűlés illetékességét kétségbe vonni a köztársasági államforma megteremtésére vonatkozóan, és a köztársaságot úgy beállítani, mint amely ellentétben álló lenne a királyságnak a magyar nép „lelkében 10 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I—II. köt. Bp., 1990. 231-233. " A Nemzetgyűlés Naplója (a továbbiakban: NN). 1946.1. köt. 250-265. 12 NN I. köt. 266. 13 NN I. köt. 271-274.