Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - BÁLINT CSANÁD: A Mediterráneum és a Kárpát medence kapcsolatai a kora középkori régészet szemszögéből

haza. (Az utóbbi megnevezést mindenki KeletMagyarországra, Erdélyre lokalizálja.) Többször készült számvetés a 10. századi Magyarországon talált, nem kis számú bizánci típusú leletről; jelentőségüket érzékelteti, hogy ereklyetartó keresztből több látott napvilágot, mint az egész Balkánon! Bár jó ideje óvakodom a régészeti emlékek történeti túlértékelésétől, ettől a jellegzetes kelet-európai hibától, így is érdemes fölfigyelni arra, hogy az említett leletek kétharmada a Tiszától keletre, azaz az említett Turkia részeként számon tartott országrész területén került elő. A keresztekkel kapcsolatban azonban elővigyázatosságra int, hogy múzeumainkban eddig - a Balkántól eltérően - egyetlen körmeneti kereszt sincs. Lehetséges tehát, hogy a magyarországi ereklyetartó keresztek nem annyira a hit jelvényeként, mint inkább csak ékszerként kerültek a halottak mellé. (E kérdéskörnek Nyugat- és ÉszakEurópában nagy irodalma van.) Kisiskolások is tanulják, hogy a hatalomra kerülését követő évben Géza nagyfejedelem a német császárhoz küldött követséget, azt pedig történész- hallgatók is tudják, hogy ez nemcsak a nyugati kereszténység felvételét, de Magyarország európai integrációját és - történeti távlatban - fennmaradása biztosítékát is jelentette. Megfigyelhető, hogy a nyugati elkötelezettség, majd a schisma nem érintette lényegesen a magyarok délkeleti politikáját, s jó néhány - a jelen kötettel köszöntött Székely György több munkájában is számba vett - adat, esemény és tárgy illusztrálja: Magyarország és Bizánc a későbbi századokban is intenzív, különleges kapcsolatokat alakított ki egymással. Ennek megtárgyalása azonban már nem lehet az én feladatom.