Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Modernitás: A 20. századi Magyarországról - GLATZ FERENC: A tudományból a politikába. Hóman Bálint koporsója előtt
olyan iskolarendszemek, amely felfelé igyekezett nivellálni, a kötelező oktatást időben kiterjeszteni, szinte kényszerítve ezzel - elsősorban - a szegény embereket, hogy gyermekeik tanulásáért minden áldozatot meghozzanak. A klebelsbergi középosztály-központú iskolarendszer helyett egy szociális központú iskolarendszert alakít ki. Megszünteti a korábbi iskolarendszer szociális csapdáit, és egyféle megoldást javasol a kisnemzeti kultúrának: hogyan oldhatja meg az elit- és tömegképzést ugyanazon rendszerben. A nyolcosztályos népiskolára épül azután a gimnáziumi rendszer egységesítése: a humán és reálgimnáziumok egyesítése a szintetizáló szempontú új tantervekkel. Ezzel vezetve a nyolcosztályos népiskola kiváló gyermekeit az egyetem felé. Nevéhez fűződik a szakoktatás modernizálása, a modern középfokú szakközépiskola megteremtése is. Vagyis: a modern termelés igényelte középszintű vezetők (művezetők, műszakvezetők, üzletvezetők, könyvelők, irodavezetők) középszintű állami képzése. (Évtizedekig ez volt a későbbi szakközépiskolák és technikumok alapintézménye.) Az egyszerű ember számára is átlátható iskolarendszert szakmailag függetlenítette a lokális pártpolitikai és szakszerűtlen beavatkozásoktól. Kialakítja az országos tanfelügyeleti rendszert, amelynek eredményeként sem az állam, sem az önkormányzat nem szólhat közvetlenül bele az oktatásba, s az állam, illetve az önkormányzat csak a tanfelügyelőkön keresztül számoltathatja el az iskolát. Korszerű, a korszellemnek nagyon is megfelelő iskolareform, s a miniszter - elődjéhez, Klebelsberghez hasonlóan - részt vesz a törvényelőkészítés, a szakmai viták minden fázisában. Kevésbé sikeres és máig vitatott működése a pártpolitika terén. Kormánytagként, az első évek „csak" szakminiszterkedése után, nem tudott ellenállni a pártpolitika, a hatalomtechnika gyakorlásának, csábításának. Egy olyan korban, amikor a politizálás százéves gyakorlata alakult át, és lett a klubpolitizálásból tömegpolitika, amely tömegpolitikát demagógia, pillanatnyi hangulatok alkotják, és amely politikában oly könnyen bukik el a gondolkodó-tépelődő ember. Mert Hóman - vitatjuk évtizedek óta, most is és valószínűleg a későbbiekben is, történészek, napi politikai lépéseit - gondolkodó ember maradt, és őszintén használni akart. Hogy aztán használt vagy ártott - no, hát ezen vitatkozunk szakmai berkekben. Felidézzük e vitákban felfogását a magyar állam és a magyar nemzet elhelyezkedéséről. Generációjának alapeszméjét vallotta ő is: az állam ereje és az állam önállósága a nemzet megmaradásának alapja. S ezért a legfőbb nemzeti cél az első világháborús békerendszer revíziója. Jól ismerte fel - mondjuk mi, elgondolásait mérlegelve -, hogy a térségben két reális erő van: Németország és a Szovjetunió. Látta, hogy a területrevíziók csak Németország támogatásával valósíthatók meg, ugyanakkor őszinte ellenszenvvel viseltetett az Oroszországban kialakult politikai rendszerrel szemben, mert azt az 1919-es magyar proletárdiktatúra megfelelőjének és a diktatúra országának látta. Németország megítélésében nem a társadalmi rendszer, nem a fasizmus vonzotta, hanem Németországra utaltságunk. A „szélkifogás" programját javasolja: állami önállóságunk és közép-európai hatalmi pozíciónk megtartása érdekében engedni kell a külpolitikai nagyhatalomnak, a németeknek. Ez vezeti oda, hogy szembefordul korosztálytársai közül az angolszász irányultság híveivel, mondván, ez előbb-utóbb Magyarország megszállásához vezet. Amikor azonban a németek valóban megszállják Magyarországot 1944. március 19-én, a volt kormánypárti politikusok közül egyedül Hóman Bálint az, aki írásban tiltakozik Wesenmayeraél a megszállás ellen. A szélkifogás programja összeomlott. Hátramaradt irataiból tudjuk, hogy részt vesz a kormányzó esetleges kiugrást előkészítő megbeszélésein, visszavonul az általa alapított Teleki Pál Társadalomtudományi Intézetbe, Balatonfüredre. Átérzi és átéli a világösszeomlást, ami akkor lett számára világossá, amikor az orosz csapatok Magyarország területére léptek. Felidézzük és vitatjuk - értjük is meg nem is -, miért marad hű szertefoszlott álmaihoz a rendkívül eszes és neves professzor: amíg Szekfű Gyula, az egykori jóbarát már korábban elfordul a német kultúrától - amelyhez egyébként erősebben kötődött, mint Hóman -, és alárendeli világpolitikafelfogását a nemzeti érdekeknek, addig Hóman Bálint erre már képtelen. Amíg Horthy Miklós 1944. október 15-én végül kiugrásra szánja el magát, addig, Hóman Bálint Balatonfüredről a
