Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Modernitás: A 20. századi Magyarországról - FRANK TIBOR: A patrisztikától a politikáig: Balogh József (1893-1944)
Londonba. 60 Balogh nem sokra tartotta „a jelképes függetlenséget", és ellenezte az ötletet. 61 Ugyanakkor azonban közvetlen politikai útmutatást kért a magyar Külügyminisztériumtól az ország függetlenségének fenyegetettségével, Magyarország „birodalmi" ideológiájával, a német terjeszkedéssel vagy az ország etnikai kisebbségeivel kapcsolatban. 1940 nyarán például a Külügy azt tanácsolta Baloghnak, „hogy kívánatos lenne a HQ-t nagyobb mértékben, mint ez eddig történt, az Egyesült Államok felé tájékozni (sic). Nem tudom, miként sikerül ezt majd megvalósítani, hiszen most jobban el vagyunk szakítva az Államoktól, mint valaha" - jelentette ki Balogh keserűen, és Komis professzorhoz fordult tanácsért. Az 1940. szeptember elején megjelenő számnak „a KÜM óhajtásának megfelelően fogyatékos eszközeinkkel igyekeztünk amerikai színezetet adni" - számolt be Balogh nem sokkal később Kornisnak. 62 Amikor 1940 végén Pelényi János követ lemondott, és az amerikai szerkesztő, Deák Ferenc és az amerikai tanácsadó testület számos tagja úgy döntött, hogy elhagyja a Quarterlyi, nyilvánvalóvá vált, hogy a folyóirat csupán szélmalomharcot vív Európa háborús forgatagának közepén. 63 Balogh természetesen tudta, hogy „a HQ-t közép-európai politikai szükségszerűség bármikor komolyan veszélyeztetheti, és évek óta jól tudjuk, hogy a kormány parancsszavára esetleg meg kell szűnnünk". Mindazonáltal 1940 karácsonya előtt még emlékeztette Bethlent, hogy „[mjindenkor azonban az volt a nézeted, Kegyelmes Uram, hogy önmagunk ezt a folyamatot semmiképpen sem segíthetjük elő, legfeljebb alávethetjük magunkat a parancsnak". 64 Amikor a Quarterlyt 1941 végén betiltották, Balogh folytatásként egy Magyarországról szóló terjedelmes kézikönyvet állított össze, melyet A Companion to Hungarian Studies címen a Quarterly 1942-es összevont köteteként adott ki 1943-ban. Tervezte a Companion II kiadását is, de ez már nem valósult meg. A német megszállás alatt érte a szerkesztőt a tragikus halál. Passuth László, aki barátja volt, 1979-ben így emlékezett Balogh József utolsó hónapjaira: „1944. március 19-én felhívott telefonon, tőle értesültem a német megszállásról. Másnap láttam utoljára, azzal búcsúzott, hogy »alá kell merülnöm egy idöre«. A Balogh-legenda bőségesen gyarapodott: tudtuk, hogy jóakarói Szegedre vitték, ahol egy [jezsuita] rendház falai fogadták be, ám nem kapott szerzetesi ruhát, amely megvédte volna. Nagy nyelvtudása árulta el, amikor egy kisfiút latinra tanított, s az lelkesedve beszélt a nagy tudósról nácibarát leventeoktatójának - az emberről, aki mindent tud, egész nap a könyvtárban ül, sose megy ki az utcára. A sors keze kinyúlt érte, és bár Balogh Józsefet, az I. világháború többszörösen kitüntetett repülőtisztjét magas helyen próbálták megmenteni, amint a mentesítő okmány elérte volna valamelyik gyűjtőtáborban, az oly igen értékes zsákmányt máris továbbszállították. Utolsó hírünk a sárvári táborból jött, aztán nyoma veszett". 65 Talán a Szőllősy-rokonság, talán barátja, Kornfeld Móric báró kétségbeesett segélykérésére a kormányzó saját szárny segédjét küldte el, hogy keresse meg a tudós szerkesztőt. Tost Gyula alezredes (aki nem sokkal később, a nyilas hatalomátvételkor öngyilkos lett) azt a megbízást kapta, hogy tegyen kísérletet Balogh életének megmentésére a légierőhöz szóló állítólagos behívóparanccsal, ahol Balogh az I. világháború alatt is szolgált. Az alezredes végigmotorozta a Dunántúlt, de már nem talált rá a szerkesztőre. Balogh a nácik kezétől halt meg, akikkel egy évtizeden át oly bátran harcolt. Hitte, hogy az angolok (s tán az amerikaiak) meg tudják és meg is akarják menteni a hazáját. Tévedett. A kitűnő, elszánt és makacs Balogh Józsefet, aki egész éle60 Baloghtól származó „Feljegyzés a Society of (sic) The Hungarian Quarterly és a Société de la Nouvelle Revue de Hongrie elnökeinek a külügyminiszter úrral folytatandó megbeszéléséhez, Bp., 1939. január 12". OSzK Kt: Litt. Orig., Fond 1/322. 61 Uo. 62 Balogh Kornisnak, 1940. június 19., július 30. OSzKKt: Litt. Orig., Fond 1/1828. 63 Balogh Bethlennek, 1940. december 28. OSzK Kt: Lift. Orig., Fond 1/322. 64 Balogh Bethlennek, 1940. december 19. (postabélyegző kelte). OSzK Kt: Litt. Orig., Fond 1/322/3248. 65 A szerző interjúja Passuth Lászlóval, Tihany, 1975. augusztus 22.
