Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - VÁMOS ÉVA: Iparkiállítások, mint a műszaki fejlődés tükrei és motorjai Magyarországon 1842-1885

A kiállítások szerepének átalakulása A hazai iparkiállítások a 19. század második felében a meglévő ipart felmérő seregszemléből az ország, illetve az adott tájegység iparát, mezőgazdaságát, közigazgatását, kultúráját bemutató általános tárlattá fejlődtek. Kezdeti céljuk a hazai piac megszerzése volt a hazai ipar számára, valamint a külföldi termékek kiszorítása. A szegedi Országos Kiállítással (1876) és a székesfehérvári Országos Kiállítással (1879) tették meg az első lépéseket az általános tárlattá válás útján, hiszen itt az iparon kívül nemcsak „mezőgazdasági termények és fél-készítmények", valamint az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számos ága, benne az állattenyésztés és állatkiállítás szerepelt, hanem régészeti tárgyakat és műemlékeket is kiállítottak. Az ország egész életét bemutató valódi általános tárlat az 1885-ös Országos Kiállítás lett, amelyen az ipar és a mezőgazdaság ágain kívül a „zenészét, a tudományos eszközök és műszerek, a honvédelmi felszerelések, az egészségügy, a nevelés és közoktatás, valamint a képzőművészet" is önálló csoportot alkotott. Az ipari piacszerzést és az ország gazdaságának bemutatását célzó törekvések leglátványosabb helyszínei a 19. század végén az általános kiállítások voltak.