Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SZABAD GYÖRGY: A reformert erősítő élmény
hatalmukban is állott, sánczfalak mögé búvtak". Saját szerepét nem kicsinyelte le, emlékeztetett arra, hogy neki sikerült „a félig lázongó lakosságot [...] imponáló tömegbe forrasztani", de arra is, miszerint ennek „nagyított" - tehát eltúlzott - híre hozzájárult, hogy „a lázadás a Bodrogközre nem harapózott". 15 A történtek elég elevenen idéződtek fel emlékezetében, de a próbatételen és a személyes sérelmeken kívül kerülte véleményének kifejtését, nyilván levelének cenzúrázására tekintettel s talán arra is, hogy az Országgyűlési Tudósítások hasábjain sürün idézte a kormányzatot terhelő észrevételeket az 1831. évi fejlemények kapcsán. 16 így levele formálisan csak figyelmeztetésül szolgált, hogy iratai zömének elkobzása után a család kezén maradtakat - bármennyire is jelentékteleneknek látszanak - őrizzék gondosan. Mint ismeretes, már az 1820-as évek végén egyben-másban eljutott az öröklött adottságokba belenyugvás megkérdőjelezéséhez, tanú rá az „éhínségek okait" sokban racionálisan firtató, s ha botladozva is, kiutat kereső értekezése. 17 Soron következő megnyilatkozásai, feljegyzései is érzékelhetővé teszik, milyen nagy hatással voltak szemléletének alakulására bővülő jogtudományi és történeti ismeretei, legfőképpen pedig a felvilágosodásnak és a korai liberalizmusnak a kiváltságrendszert bíráló, a jogegyenlőséget hirdető nézetei. A hazaiak közül kétségtelen Berzeviczy, Balásházy, Széchenyi, majd egyre erősebben Wesselényi írásainak, megnyilatkozásainak és a Lónyay Gábor körül csoportosuló, reformok elfogadására is kész fiatal nemesek, értelmiségiek körének hatása. A teendők konkretizálásában őt is segítette az 1790-es években szövegezett ún. „rendszeres bizottsági munkálatok"-nak az 1825-27. évi országgyűlés által elrendelt felülvizsgálata, részleges átdolgozásukat eredményező megvitatása, majd az 1830. évi országgyűlés - nem kevéssé Wesselényi által szorgalmazott - javaslatára megküldése a megyéknek állásfoglalás végett, ami a megyék jelentős részében, így Zemplénben - Kossuth részvételével - reformjavaslatok megfogalmazásának alkalmául szolgált. A pályakezdő politikus reformok iránti nyitottságát messzemenően befolyásolták azok a tapasztalatok és benyomások, amelyeket az 1828-29. évi adóösszeírás 1830-3l-ben végzett felülvizsgálata során életre szólóan szerzett. 124 zempléni községben szembesült a riasztó valósággal. Barta István megállapítása szerint ennyi felülvizsgálati jegyzőkönyv viseli legalább Kossuth aláírását, de a rendkívül részletes jegyzőkönyvek több mint fele része egészében keze munkája volt. És ehhez járult a nagy kiterjedésű megyéből beérkezett teljes adatanyag feldolgozása. A tanulmányméretű összegzés annak megállapításával járt, miszerint az adózók nagy hányadának helyzete több mint nyomorúságos, terheik már-már elviselhetetlenek. Ennek a véleményének a megfogalmazását alig néhány hónappal követte a csattanós bizonyíték, az általa vizsgált terület jelentős részének lakosságát magával rántó parasztfelkelés. 18 1832-ben politikai ellenfelei elérték, amit a hatalom hivatalosan bizonyítani nem tudott, miszerint Kossuth kárt okozó visszaélést követett volna el; a fiatal politikus rágalmazottá vált. Szinte kénytelenségnek érezte elhagyni szülőföldjét és megragadni a lehetőséget arra, hogy az 1832 végén megnyíló országgyűlésen a felsőtábla három zempléni tagjának, mint „távollévőknek a követe" részt vegyen. A nehézségeket legyűrve nemcsak küldőinek, hanem a formálódó reformellenzéknek is nagy szolgálatot tett az Országgyűlési Tudósítások szerkesztésével s általa - mint ismeretes - viszonylag széles kör valósághű informálásával. Alig negyedév múltán azonban Kossuth már kevésnek érezte a megfeszített munkával betöltött „tudósítói" szerepet, és nekilátott, hogy véleményét az országgyűlésről, még inkább annak kívánatos teendőiről összefoglalja. Az 1833 kora 15 Kosáry Domokos: Kossuth fogsága. Magyarságtudomány (1943) 417-419.; KLÖM VII. Sajtó alá rendezte Pajkossy Gábor. Bp., 1989. 607-609. 16 KLÖM I. 39., 48., 49., 72-77., 96., 112-114., 133-134. és még több helyen. 17 Szabad György: Kossuth politikai pályája. Bp., 1977. 22.; Szabad György: Kossuth irányadása. Bp., 2002. 12-13., 21. 18 KLÖM VI. 199-200., 208-215., 280-342.; Barta /.: A fiatal Kossuth i. m. 7., 10., 29., 30., 37., 43., 45., 97-153.; Erdmann Gy.: Zemplén vármegye i. m. 15. és kk, 41-55.; Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. Századok (1995).
