Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - KRÁSZ LILLA: Orvosértelmiség Magyarországon a 18. század második felében

Az orvosi pályában rejlő társadalmi mobilitás széles körű lehetőségeit mutatja, hogy ez a feltörekvő értelmiségi réteg munkája, kiemelkedő szakmai teljesítménye révén nemességhez is juthatott. így például tudományos munkásságuk elismeréseként Mária Terézia 1741-ben Perliczy János Dánielnek, 1765-ben Mátyus Istvánnak, I. Ferenc 1798-ban Plenk József Jakabnak adományozott nemességet. Előfordult azonban az is, hogy valaki pénzért vásárolt magának nemességet, így például Skollanits József pozsonyi orvos. Élete jól mutatja, hogyan lehetett ezen a pályán érvényesülni ebben a korszakban. Weszprémi leírja, hogy Skollanits felszabadított jobbágy szülők gyermeke volt, 1763ban az Egészségügyi Bizottság orvosa, 1765-től a bizottság tanácsosa, majd 1768-ban Pozsony vármegye tisztiorvosa lett, és végül saját pénzén vásárolt nemességet. Az orvosok többsége városban élt, lakásuk, házuk helye is jól mutatja a városban betöltött státuszukat és pozíciójukat. Conrad András soproni orvos például a város tekintélyes polgáraként a Fabriciusházban lakott. A tehetségesebb orvosok igyekeztek a gyógyítás mellett tudományos munkával is foglalkozni. Többen jelentős szakirodalmi munkásságot fejtettek ki. A magyar orvosok hírnevét mutatja az is, hogy több külföldi tudományos társaság magyar orvosokat is választott tagjai közé.