Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - KRÁSZ LILLA: Orvosértelmiség Magyarországon a 18. század második felében

Az első, szakszerűen elkészített egészségügyi jelentések 1786-ban jelentek meg a Helytartótanácsnál. Szórványosan már az 178384. évtől is találunk az Egészségügyi Ügyosztály anyagában jelentéseket, de ezekben a felsorolt témák, illetve szakterületek még nem különültek el ilyen világosan és átláthatóan. Teljesen esetleges módon, a megyei orvos ambícióinak és szakmai felkészültségének függvényében kerültek be vagy maradtak ki fontos témák. Az 1783/84 és 1786 közötti időszakból egyoldalas jelentéstől 20-30 oldalasig, sokféle variációval találkozunk. Valamennyi beérkezett jelentésben beszámoltak az orvosok - ha sokszor meglehetősen lakonikusan is - az adott vármegye egészségügyi személyzetének szakmai kompetenciáját érintő vagy számbeli hiányosságairól, az esetleges járványos megbetegedésekről és általában az év során kezelt betegek állapotáról, valamint az alkalmazott gyógymódról.

10 A következő négy évben az ismertetett „katalógus" újabb, az egészségügy szempontjából fontos témákkal bővült. 1787-től néhány nyugat-magyarországi és felvidéki vármegyében az ambiciózusabb orvosok gyermekhalandósági táblázatot is beiktattak jelentéseikbe. Ezekben pontosan feltüntették a szüléskor, illetve röviddel a szülés után elhalálozott fiú- és lánygyermekek nevét és a halál okát, vagyis a szülési komplikációkjellegét.

11 Ugyanígy regisztrálták a vármegye területén az adott jelentési évben a születések és a halálozások számát, többnyire havi bontásban.

12 1789-től a vármegyei orvosok éves jelentéseihez csatolták beosztottaik, a vármegyei sebészek egyvagy legfeljebb két-járásnyi területre vonatkozó, táblázatos formában elkészített betegjelentéseit is. így pontosan nyomon követhetjük a vármegyei orvosok munkamódszereit: a beosztott sebészeiktől rendszeres időközönként begyűjtötték a részinformációkat, majd ezeket a részjelentéseket összegezték, és kiegészítették saját megjegyzéseikkel.

13 1790-ben Komárom vármegye sebésze már előre „gyártott" formanyomtatványon regisztrálta a rábízott területen az állatállományt (lovak, juhok, marhák). A táblázatban feltüntette az állatok számát, esetleges betegségeiket és az alkalmazott gyógymódot.

14 Az évek során nemcsak tartalmilag, hanem formailag is látványosan szakszerűbbé váltak a vármegyei orvosok éves egészségügyi jelentései. A jól szervezett és hatékonyan instruált beosztottaktól (sebészek, bábák) a vármegyei orvosokhoz beérkezett adatokat 1787-től rendszeressé váló, általában házilag elkészített táblázatokba foglalták szinte minden egyes témában. Különösen gondos, differenciált és átgondoltan felépített, mondhatni, „professzionális" táblázatokkal találkozunk a betegek, a járványok, de több vármegye esetében még az időjárási és légköri viszonyok rögzítésében is. Az egyes rovatok elkészítésénél nemcsak a szűkebb egészségügyi szakterület különböző aspektusainak tartalmi részleteire figyeltek az ezt jelöli a kútfőre utaló szám.), Nr. 1. pos. 1-144/1789., Nr. 2. pos. 1-83/1790. A narratív jelentéseket 1848-ig - gyakorlatilag alapvető változtatások nélkül - a fent ismertetett tematika szerint készítették el a vármegyei orvosok. 1794 után kiegészítették még néhány szemponttal, amelyek a következők voltak: a megyei fogházakban raboskodók számára kiszolgáltatott orvosi szerek számbavétele, a himlőoltások regisztrálása, valamint egészségügyi rendészeti kérdések (olajmalmok és vágóhidak elhelyezése, utcák világítása és tisztítása, élelmiszer-árusítás ellenőrzése, vízellátás, fürdők állapota, és egyre részletesebben taglalták a lakosság higiénés viszonyait, vagyis a lakóházak tisztasági állapotát. Ld. Felhő Ibolya-Vörös Antal: A Helytartótanácsi levéltár. Bp., 1961. 259. 10 Az 1783/84 és 1785 közötti két esztendő egészségügyi jelentései a Helytartótanács egészségügyi ügyosztályának következő fondjaiban találhatóak: MOLC 66 Nr. 22. pos. 1-451/1783-84., Nr. l.pos. 1-309/1785. " Ld. MOL C 66 Nr. 1/1787. 12 Példaként Temes vármegye jelentése ld. MOL C 66 Nr. 56. pos. 5/1785-86. 13 A vármegyei sebészek igen jól tagolt, rendszerint táblázatos formában elkészített betegjelentései a következő rovatokat tartalmazták: helység neve, évszakonként a lakosság körében tapasztalt belső betegségek (innerliche Krankheilen), ezekre alkalmazott gyógymód, a lakosság körében tapasztalt külső betegségek (äusserliche Krankheiten), ezekre alkalmazott gyógymód, lovak, juhok betegségei, marhavész. A táblázatok egyes rovatait házilag készítették el, ezért a felépítés, a rovatok szempontrendszere sokszor igen nagy helyi eltéréseket mutat, ld. MOL C 66 Nr. 1. pos. 1-144/1789. 14 Ld. MOL C 66 Nr. 2. pos. 18/1790. 1787-től általában az egészségügyi jelentésekben az állatorvoslás központi kérdésként jelentkezik.