Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KUBINYI ANDRÁS: Székesfehérvár helye a késő középkori Magyarország városhálózatában, valamint Fejér vármegye központi helyei között

Velence. VIII. Mindössze négy központi hely érhető el közvetlenül. 2 pont. - X. Csupán Bonfininél szerepel oppidumként, 1526-ban csupán az Endrédi Somogyi család possessio]^ ami természetesen nem zárja ki teljesen Bonfini véleményének igazát. 2 pont.

65 - Összesen 4 centralitási pont. Ilyenformán a középkori Duna jobb parti Fejér megyében és a beleékelődött Hantos székben Székesfehérvárral együtt mindössze kilenc központi hellyel számolhatunk. A Csepel- sziget és a solti szék nélkül a középkori Fejér megye alapterülete 3875 négyzetkilométer, népsűrűsége pedig 7,2 és 8,1 között lehetett. A szomszédos Veszprém megye nem sokkal volt nagyobb, népsűrűsége is hasonlónak mondható. Sáros megye alapterülete csak 267 négyzetkilométerrel volt kisebb, népsűrűsége pedig 6,8 és 7,7 között mutatható ki.

66 Ezzel szemben Veszprém megyében 20 központi helyre maradt adat.

67 A sárosi összehasonlítás még tanulságosabb, hiszen itt három királyi szabad város is állt: Bártfa, Eperjes és Kisszeben. Még nem közölt gyűjtésem alapján itt a három várossal együtt a központi helyek száma 17. Sáros talán hegyvidéki jellege miatt nem jó összehasonlítási példa, Veszprémnek viszont éppúgy voltak hegyvidéki, mint alföldi részei, akár Fejérnek. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy Székesfehérvár uralkodott gazdaságilag Fejér megyén, hiszen alig voltak más központi helyek itt rajta kívül, és egyik sem érte el a 15 pontos határt. Máshol már rámutattam arra is, hogy a nagyobb városok négy mérföldes körzetében, azaz a Buda és Székesfehérvár közti távolság felén legfeljebb egy 11 pontot elérő központi hely volt kimutatható.

68 Székesfehérvárnál ez a 12 pontos a Veszprém megyei Palota volt.

69 Egy másik tanulság: általában a különböző tájegységek találkozásánál, az úgynevezett vásárvonalon sűrűsödnek a központi helyek. A vásárvonal Fejér esetében csak a Vértes lábánál elhelyezkedő Csákvár és Csókakőváralja esetében mutatható ki, ahol az utóbbi, Mór helyett, a móri hasadék szoros-kapu településeként is értelmezhető.

70 A területen a két mérföldes rasta is csak nyomaiban mutatható ki. Érd, Martonvásár és Velence esetében a budai úton megtalálható, Fehérvár és Velence, Fehérvár és Palota között viszont nem. A koronázóvárost Dunaföldvárral összekötő úton - figyelembe véve Ujszállást, Jakabszállást és az eredetileg Asszonyvásárának vagy Vásárdnak nevezett Keresztúrt - Hatházinak sikerült ezt kimutatnia, viszont a jelek szerint mind Ujszállás, mind Asszonyvásár a középkor végén már nem piactartó hely. Székesfehérvár közvetlen piackörzetében egyedül Battyánt találjuk központi helyként. Még ha mezőváros volt is, piacára nincs adat, így oppidummá emelése bizonyára földesurai akaratát igazolja, aminek egyetlen gazdasági alapja a Sárvízen történő átkelési lehetőség volt. Végeredményben azt állapíthatjuk meg, hogy a zömében magyar polgárok lakta koronázóváros, a medium regni az ország közepe egyik sarokpontja, a középkori Magyarország egyik legfontosabb városa volt, amely gazdaságilag uralkodott környezetén, és meg tudta akadályozni más kisebb központok kialakulását. Ehhez hozzájárult a megye földrajzi helyzete: egyrészt a hegyvidék, másrészt alföldi, részben mocsaras, vízjárta része. Dl. 82715. (1526); Csánki: Magyarország történelmi földrajza, i. m. III. 315.; Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. Edd. I. Fógel et B. Iványi et L. Juhász. Tom. I. Lipsiae, 1936. 54.: inter Albam et Budám Venetia est oppidum. Kubinyi: A Magyar Királyság népessége, i. m. 157-158. Kubinyi András: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei, 1. (1989)330. Kubinyi: Városfejlődés és városhálózat, i. m. 36. Kubinyi: Mezővárosok egy városmentes tájon, i. m. 330. A szoros-kapu településekre és a vásárvonalra ld. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Bp., 1963. 460^66.