Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SZENDE KATALIN: Parva cum laude: Humanisták a késő középkori magyar városokról
Avar alatt az említett hegy lábától dél felé a síkságra lenyúló város sem természetes, sem mesterséges védelemmel nem rendelkezik eléggé, ám lakosságának nyájas udvariassága szempontjából sok mást maga mögött hagy. Telve van kanonokságokkal és presbitériumokkal, folyója és vize szűkösen van. Van egy püspöki kert a mondott hegy északi oldalán, ahol forrás buzog, melynek folyása a város felé haladtában mintegy negyven malmot forgat sorjában. A hegyoldalban más források is törnek fel, ezeket csatornákon bevezetve üdül fel ez a termékeny földü és jó borban igen bővelkedő város, hal szűkösen van azokon kívül, melyeket rögtön a fogás után élettelenül szállítanak ide máshonnan." (Németh Béla ford. 27-28.) Egy 1525-ből származó velencei követjelentés szerint a pécsi püspök jövedelme a másodikharmadik helyen állt az esztergomi érseké után (25-26.000 aranyforint), 14 és ez a gazdagság városának középkor végi képében is visszatükröződött. 15 A két itáliai történetírót mégis inkább Emuszt Zsigmond püspök személye, 16 mint székvárosának megjelenése nyűgözte le, habár Ransano a település gazdasági jelentőségét sem mulasztotta el hangsúlyozni. 17 Bonfininél a humanista szóvirágok burjánzását is megfigyelhetjük, ami helyenként a tartalom rovására megy. Kétségtelenül Oláh leírása a legrészletesebb és a legtöbb információt nyújtó forrás. Nála olvashatunk a természeti környezetről, a város fekvéséről, az egyik korábbi püspök, Neszmélyi Miklós személyéhez fűződő helyi legendákról és néhány kiemelkedő épületről, amelyek jelentőségét az utóbbi időkben végzett ásatások is igazolták. A város védelmének hiányosságairól tett megállapításai úgyszintén beigazolódtak, amikor a török seregek 1543-ban elfoglalták Pécset. Oláh leírását kétségtelenül személyes tapasztalatai alapján állította össze, mert 1510 után néhány évig a nagy hatalmú, pécsi püspöksége és kancellársága mellett a Thurzók bányavállalkozásaiban is érdekelt Szatmári György titkáraként működött. 18 Ezek a példák, különösen a harmadik, alapjában véve tartalmazzák a városleírások fentebb felsorolt főbb elemeit. Ami a más városok esetében is általában fellelhető topográfiai jellemzőket illeti, elsősorban a földrajzi helyzet, a vízrajz, a város területét képező, illetve azt körülvevő dombok vagy a városhoz vezető főbb útvonalak ragadták meg a külső szemlélők figyelmét. A városleírásokat ebből a szempontból akár a modem történeti-ökológiai tanulmányok előfutárainak is tekinthetnénk. Pécs esetében Oláhnál nemcsak arról olvashatunk, hogy a város a Mecsek lábánál terül el, de arról is, hogy a hegy „lejtőit és csúcsát hatalmas tölgyek övezik". A leírások szerzői a klasszikus sémát követték az eredet bemutatásánál is, olykor túlzásokba is bocsátkozva. Mint igazi humanisták, nagy súlyt helyeztek a római romokra, sírkövekre vagy a településről előkerült más antik leletekre, amelyeket azután megpróbáltak a helynév olykor igencsak erőltetett etimologizáló magyarázatával összekapcsolni. Pécs esete erre is jó példát szolgáltat. Mivel nem ismerték a település antik „Sopianae" elnevezését, 19 a peucinusok törzsének antikvárius buzgalommal kikutatott nevét próbálták a talán déli szláv eredetű középkori magyar „Pécs" magyarázatára felhasználni. A „berendezkedés" bemutatásakor a városleírások elsősorban a helységek erődítését, illetve védelmi képességeit értékelik. Ez a toposzként is gyakran előforduló szempont a török veszély árnyékában valóban egyre nagyobb fontosságra tett 14 Fordításban közli: Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Bp., 1891. (a továbbiakban: Szamota: Régi utazások) 404-405. 15 L. G. Sándor Mária: A középkori Pécs topográfiája. In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. (Tanulmányok Pécs történetéből 9.) Pécs, 2001. 197-208. (a továbbiakban: Pécs szerepe), illetve a szerző itt hivatkozott korábbi tanulmányait. 16 Életpályájáról a legrészletesebb áttekintést adja: Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. Századok, 135. (2001) 301-362., itt: 313-320. 17 Vö. Kubinyi András: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a késő-középkorban. In: Pécs szerepe, i. m. 43-52. 18 Szatmári és Oláh kapcsolatáról 1. Farbaky Péter: Szatmári György, a mecénás. Bp., 2002. 25-26. (A korábbi életrajzi irodalommal.) Szatmári pécsi építkezéseiről uo. 37-61. 19 A különböző névváltozatok etimológiájáról legutóbb: Tóth Endre: Sopianae: a római város, mint Pécs elődje. In: Pécs szerepe, i. m. 27^42.
