Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - PROKOPP MÁRIA: Az egyetemszervező Vitéz János esztergomi érsek

délkörre alkalmaztam, ezért neveztem el » Váradi tablazatoknak«."" E néhány sor jól jellemzi Vitéz János tudományos igényességét. S hogy nemcsak ösztönözte a tudományos kutatást, hanem ő maga is magas fokon jártas volt a tudományok legkülönbözőbb ágában, így a csillagászatban is, azt könyvtárának vonatkozó köteteiben a saját kezű széljegyzetek igazolják. Vitéz János könyvtárának kevés ismert kötete között is jelentős csillagászati művek vannak, így Ptolemaiosz Magnae compositiones című kötete, amelyet görögből latinra Peuerbach és Regiomontanus fordított (Wien, ÖNB. Cod. Lat. 24.), valamint Marcus Manilius Astronomicon című munkája (Biblioteca Vaticana Palatina), 1711, a címlapon Vitéz János címerével és az utolsó oldalon a Vitéz János és Galeotto Marzio közösen végzett emendálásának saját kezű bejegyzésével. A kötet széljegyzetei - a kétféle színnel és írással - is a kétszeri olvasásról tanúskodnak. Theodosius Marcobius Saturnalia című műve (Firenze, Bibi. Laurenziana) mellett Peuerbach említett műveit és Regiomontanusnak az Esztergomban írt Tabulae directionum című nagyszabású munkáját, amely az égitestek pályájának számítására nézve még évszázadokon át nélkülözhetetlen kézikönyv maradt, ugyancsak tudós széljegyzetekkel látta el Vitéz János. Vitéz János feltehetően Peuerbach és Regiomontanus révén ismerte meg Bécsben a Konstantinápolyból Itáliába menekült, majd a bécsi egyetemen tanító görög tudóst, Bessarion bíborost (1403-1472), ha már korábban nem került vele kapcsolatba Itáliában. S feltételezzük, hogy Peuerbach révén Vitéz Jánosnak ugyancsak Bécsben volt alkalma találkozni Nicolaus Cusanusszal (f 1464) is, a heliocentrikus világkép hirdetőjével. S bár tudjuk, hogy Cusanus megállapításai inkább még csak sejtéseken alapultak, amint erre Székely György professzor is rámutatott,

12 de így is nagy jelentőségűek voltak. Az első magyar teljes jogú egyetem, az Academia Istropolitana legjobb tanárai közül Regiomontanus négy év múlva, már 1471-ben elhagyta hazánkat, amikor az egyetem főkancellárja kegyvesztett lett a király előtt. A többiek is fokozatosan eltávoztak. S nem adott új lendületet az egyetemnek Mátyás király 1476. évi házassága Aragóniái Beatrixszel, a nápolyi király lányával sem, aki révén rokonságba került a ferrarai Este hercegekkel, és felértékelődött az itáliai humanisták szerepe hazánk életében. 1490 körül megszűnt az egyetem működése. Mindez csak megerősíti Vitéz János személyének kiemelkedő jelentőségét az Academia Istropolitana felállításában és működtetésében. Jóllehet rajta kívül voltak más tudós, humanista főpapjaink, elsősorban az általa pártfogolt, taníttatott férfiak közül, és már megjelent a világi értelmiség is, de nem volt egy olyan széles körű szellemi felkészültségű, kellő anyagi lehetőségekkel rendelkező, országos és nemzetközi tekintélyű, áldozatkész egyéniség, aki folytatni tudta volna Vitéz János nagy művét. 1472-ben nemcsak Vitéz János fejezte be földi életét, de az ő legfőbb szellemi társa, az Itália-szerte ünnepelt humanista költő, a magyar diplomácia vezéralakja, a mindössze 38 éves unokaöccse, Janus Pannonius pécsi püspök is. Vitéz János emberi és szellemi nagysága ma, közel hatszáz év távlatából is az ő költeményeinek művészi megjelenítéseiből lép elénk a legméltóbban, a legéletteljesebben. 1470-ben, Vitéz János életének delelőjén, amikor az Academia Istropolitana már bebizonyította nemzetközi színvonalát, így jellemezte őt Janus Pannonius német költőbarátjának, Henriknek írva: Ha arra készülsz, Henrik, hogy magasztaló Verssel köszöntsd a főpapot, Ne hívd Apollót és a Múzsák szent karát Segítségül, bár úgy szokás. Skarlátvörössel írd csak tündöklő nevét Az első lapra cím gyanánt: Meglásd, hívatlan ott terem a Múzsahad, S a versírásban megsegít. Nemcsak Apolló támogatja tervedet, De aki úr az égben is, 11 Ábel: Adalékok, 176-177. 12 Székely György: A kopernikuszi világkép előfutárai. Századok, 1962. 868.