Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - VELICH ANDREA: Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában
gondoskodott. A törvény főként a mind nagyobb földbirtokokkal rendelkező gentry munkaerőhiányát volt hivatott enyhíteni. VII. Henrik tanácsadói között sok gentry, nagyparaszti (yeoman), illetve kereskedőcsaládból származó embert találunk, akiknek közös vonása: jogi végzettsége a szakmai képzettségnek a származás rovására történő térnyerését bizonyítja az ország irányításában. A jogi ismeretek a kormányzás mellett a családok társadalmi felemelkedését is elősegíthették, ugyanakkor a törvények kijátszásában, a kiskapuk megtalálásában is jelentős szerepük volt. Példa erre az elkerítésellenes törvények sajátos, érdekeiknek megfelelő értelmezése volt, hiszen a törvények betartása a gentry családok anyagi helyzetét hátrányosan érintette volna, a gentry ugyanis az elkerített területek 30%-áért volt felelős. (A nemesek az elkerítéseknek 12%-ában, az egyház pedig 18%-ában volt érdekelt.) 46 A középkori vallásosság a kereskedőkre már nem jellemző a 15. század végén, többségében csak formálisan, gyakran csak bajban voltak vallásosak, így amikor George Cely megbetegedett, szülei rögtön zarándoklatra mentek. 47 George Cely ugyanakkor karácsonyra nem megy haza a kontinensről Angliába, mert karácsony és újév között a váltási arány kedvezőbb. 48 Henrik támogatói és tanácsadói között mégis szép számban találunk klerikusokat is, a legnagyobb befolyással Morton és Fox püspök bírt. Henrik egyrészt szívesen adományozott egyházi méltóságokat és birtokokat mind klerikus, mind világi híveinek, hiszen e birtokadományok egyrészt nem koronabirtokait csökkentették, másrészt a megadományozott halála után azok visszaszálltak, s haszonélvezetük további eladományozásukig a királyt illette meg. Ugyanakkor az egyháziak segítségével a kereskedők növekvő hatalmát is ellensúlyozhatta. Az angol papság a társadalom más rétegeihez hasonlóan a 15. század végétől fokozottan differenciálódott. A felsőpapság gyakran egy időben 3-4 egyházi méltóság s így jelentős vagyon felett is rendelkezett, az alsópapság ugyanakkor a papi pálya alacsony jövedelmezősége és tekintélye miatt mindjobban felhígult, gyakran a parasztság soraiból töltődött fel, s korrumpálódott. 49 A műveltség és erkölcsi tartás csökkenése pedig további társadalmi presztízsveszteséget eredményezett. A kolostorok sem töltötték már be korábbi vendéglátói s az elesettek támogatójaként szociális szerepüket, pedig az egyháztól Henrik - ahogyan az egyházi adományleveleiből, illetve a greenwichi ferences kolostor építési kiadásainak támogatásából is kitűnik - a szegények védelmét várta. 50 Henrik a diplomáciában, a szegénypolitikában és az egyházi adók miatt egyaránt az együttműködésben volt érdekelt. Ugyanakkor az egyház - központosítási törekvéseit fenyegető - kiváltságaihoz hozzá kellett nyúlnia. Ezért 1488-ban (4 H VII cl4) eltörölte az egyház mentelmi jogát, s így ezentúl a bűnözők az egyházban nem lelhettek 40 napig menedéket. 51 Ez ugyanis korábban a törvényvégrehajtást nagyban megnehezítette, ugyanis templomba húzódva a törvénysértők megmenekülhettek a büntetéstől, s 40 nap alatt számtalan lehetőségük adódott, hogy külföldre szökjenek. Az első trónkövetelő, Lövell gróf is ekképpen menekült el Angliából 1486-ban VII. Henrik tehetetlen várakozása közben. Sokan Henrik szigorú törvényeivel szemben az egyházi bíráskodást választották, s törvénysértés után szerzetesrendbe állva, kibújtak a világi törvénykezés alól. Ezt a kiskaput Henrik 1488-as törvénye bezárta, megvonta ugyanis a bűnözőktől a szerzetesrendbe állás jogát, s elrendelte, hogy a gyilkosok bal hüvelykujjára M (murderer, azaz gyilkos), míg az egyéb törvénysértők ujjára T (traitor, azaz áruló) betűt süssenek a világi bíróság nyilvánossága előtt, hogy korábbi bűneit egy kolostor falai között senki el ne titkolhassa. VII. Henrik ezzel elindult az egyház államba tagolása felé vezető úton, melyen fia, VIII. Henrik a reformáció idején haladt tovább. 46 Hanham: The Celys, i. m. 27. 47 Uo. 71. 48 G. R. Elton: The Tudor Constitution. Cambridge, 1982. 323. 49 Materials for the History of the Reign of Henry VII. Ed. W. Campbell. London, 1872. I. 202. (A továbbiakban: Materials.) 50 Pollard: The Reign of Henry VII, i. m. III. 193. 51 Materials, I. 520.
