Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - VELICH ANDREA: Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában

vámemelés helyett elsősorban nagyobb koronabirtok-bevételekkel igyekezett növelni, s mivel elejét akarta venni a főnemesi családok további erősödésének, így a rangok és birtokok elidegenítésében igencsak szűkmarkúnak bizonyult. A nemesség befolyásának erősödésétől tartva a nemesek keresztházasságok révén történő birtokkoncentrációját a gyámsági rendszer kiterjesztésével is igyekezett megakadályozni, s ha egy család gyermekeit a király előzetes beleegyezése nélkül kiházasította volna, úgy azt Sir Richard Haddonhoz hasonlóan ezer-márkás bírsággal sújtotta. Okult ugyanis mind III. Edward példájából, akinek gyermekei főnemesi családokba való beházasítása a jól ismert vörös és fehér rózsa harcához vezetett, másrészt IV. Edwardéból, akinek uralkodása idején népszerűtlen felesége, Woodville Erzsébet lánytestvéreinek főnemesi családokba történő beházasítása olyan nemesi befolyást eredményezett, mely később Edward önálló politikáját ellehetetlenítette, majd 1470-es trónfosztásához vezetett. A történészek többsége VII. Henrik koronabirtok-koncentrációját arra az egyszerű tényre vezeti vissza, hogy az első Tudor uralkodónak kevés rokona volt, pedig e tény mellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a birtokokat még tanácsadói és támogatói is csak határozott időre, többnyire kegyvesztésig kapták. Ez IV. Edwardhoz képest új szemléletet tükröz, Henrik ugyanis támogatóit nemcsak mintegy utólagos jutalomként részesítette birtokadományban, de számos biztosítékkal az elidegenítések visszafordíthatóságáról is gondoskodott. A birtokadományok révén gyakorolt befolyás kétélűségét s Henrik elővigyázatának helyénvalóságát Northumberland gróf esete is bizonyította, akit III. Richárd birtokadományaival az ország egyik első emberévé tett, s így hiúságát sértette, amikor a király az Északi Tanács élére riválisát, John de la Polét nevezte ki, ezért a gróf Bosworth csataterére késve érkezett meg, ami közvetve III. Richárd bukásához vezetett. Mindez nem jelenti azt, hogy VII. Henrik nemességellenes politikát folytatott volna. Henrik politikáját mindvégig a következetes óvatosság jellemezte, mely társadalompolitikájában minden osztállyal és réteggel szemben megnyilvánult. Az óvatos birtokelidegenítő politika tehát nem a nemesség ellen irányult, ez állandó sereg és fizetett bürokrata-apparátus nélkül amúgy is lehetetlen lett volna. Henrik a nemesség hűségét mindenáron biztosítani igyekezett. Ugyanakkor a nemesek által aláírt váltók és kötelezvények száma a király óvatosságát látszik igazolni. 1485-1509 között ugyanis 23 nemesnek kellett több mint egy alkalommal törvénysértés miatt jövőbeli törvénytiszteletét kikényszerítő váltót aláírnia. Lord Mountjoy ugyanakkor 23 esetben vétett a törvények ellen, s írt alá ilyen váltót. A VII. Henrik uralkodása alatt számon tartott 60 nemesi családból mindössze tizenegyet nem kellett az említett módszerrel kényszeríteni a törvények betartására.

2 A nemesek a trónra, illetve az ország békéjére nézve többnyire banderiális seregeik révén jelentettek veszélyt. Bár IV. Edward már 1468-ban megtiltotta „a törvényes célon túli" banderiális hadtartást, ám a rózsák háborúja alatt a törvényes célt ki-ki szabadon értelmezte, s a törvény betartása csupán a nemesek udvar iránti lojalitásán múlt.

3 Hussey főbíró emlékiratai szerint IV. Edward udvarában minden lord felesküdött a toborzásellenes törvény végrehajtására, majd egy órán belül toborzásba kezdett.

4 VII. Henrik két ízben is hozott törvényt a banderiális hadtartás ellen: első, 1488-as törvényében kizárólag a királyi seregbe való toborzást engedélyezte, míg második, 1504-es törvényében már azon belül is csak a király udvartartásából való toborzást tűrte meg, s hogy a törvény betűinek érvényt szerezzen, igen magas, százfontos büntetést helyezett kilátásba.

5 Miközben a kiskirályságok kialakulásának megakadályozásán fáradozott, Henrik komoly döntések előtt kikérte a nemesek véleményét mind a királyi tanácsban, mind a parlamentben, s nagy horderejű ügyekben bizottságok élére kinevezve, bíráskodásra is gyakran felkérte őket. A korrupció 2 English Historical Documents. V. Ed. C. H. Williams. London, 1967. 495. (A továbbiakban: EHD.) 3 J. R. Lander: Crown and Nobility 1450-1509. London, 1976. 43. 4 EHD, 533. 5 1488-as és 1504-es hadtoborzás elleni törvények.