Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - Sz. JÓNÁS ILONA: Lovagi játékok a középkori városokban

kereskedő nyerte el a győzelem díját, a Feie nevű nagyon szép hölgyet, akit magával vitt, feleségül vett, s gazdag hozománnyal ajándékozott meg. Ezután a szépasszony felhagyott korábbi botrányos életével, és igen erkölcsösen élt. A két város, Párizs és Magdeburg történeti fejlődése, gazdasági élete, politikai stmktúrája, népessége szempontjából teljesen eltérő ugyan, a leírások mégis jól tükrözik a két város vezető polgárságának azonos ízlését, az udvari irodalom, az antik és legendás hősök történetének ismeretét, a lovagi életforma iránti vonzalmát s az ezekben való kedvtelését. Párizs nem rendelkezett önálló városjoggal, de a polgárok belső ügyeinek intézése, a városi magisztrátus feladatköre fokozatosan a szajnai hajósok szövetségének (marchands de l'eau) kezébe került, a királyi prévöt-nak alárendelt kereskedők elöljárója (prévôt des marchands) vezetésével. A „Párizsi hanzának" is nevezett szövetség, jóllehet eredetét az antikvitásban kereste, dokumentálhatóan csak 1121-től létezett, amikor VI. Lajos francia király átengedte részére a Párizsba szállított bor vámszcdési jogát. 1141-ben engedélyt kaptak a Grève téren kikötő építésére. 1170-ben és 1192-ben szállítási monopóliumot kaptak a Szajna meghatározott szakaszán. A szövetség jogait a 13. század elején II. Fülöp Ágost megerősítette, és újabbakkal egészítette ki. A Hanza szervezeti felépítése alkalmas volt a municipális adminisztráció ellátására. A kétévenként választott négy esküdt (échevins) az elöljáró (maître des échevins, majd prévôt des marchands de l'eau, végül prévôt des marchand néven) vezetésével irányította a szövetséget. Fontosabb ügyekben a városi tanácsnak nevezett gyűlés döntött. A szövetségnek saját jegyzője, írnoka, lovas és gyalogos szolgái (serjants) voltak, és számos alkalmazottja, hídmesterek, alkuszok, mérlegelők, kikiáltók stb. A Hanza tagjai, a város tekintélyes polgárai a szajnai áruszállítás monopóliumán kívül különféle áruk kereskedelmével foglalkoztak, s a városon kívül és a falakon belül is ingatlanokkal rendelkeztek.

4 Városi házaik jelölték egyes utcák nevét is. E családok tagjai gyakran szerepeltek az udvar szolgálatában, neveikkel találkozhatunk a kincstári jegyzékeken s különböző gazdasági jellegű oklevelekben. A párizsi polgárok irodalmi műveltségének egyik jellegzetes terméke Pierre Gentien „Tornoiement des dames de Paris" című 1290ben írt verses elbeszélése.

5 A szerző munkáját minden valószínűség szerint Huon d'Oisi lovag 12. század végén írt „Tornoiement des Dames" című regénye

6 ihlette. Huon d'Oisi egy képzeletbeli lovagi tornát írt le, amelynek hősei királynők, bárók, lovagok asszonyai voltak. Pierre Gentien viszont a párizsi polgárok feleségeit, leányait dicsőítette költeményében. A Grève tér, a Grant Pont, a Courroierie „virágai"

7 szépek, bölcsek, müveitek és finomak, méltók a dicsőségre. Valamennyien a város nagy családjaihoz tartoztak. A szerző felsorolja nevüket, amelyek megegyeznek az 1330-as év krónikájában leírt lovagjátékok szereplőiével. A Barbette, Gencien, Flamenc, des Essarts Pizdoë, Dammartin, stb. családokat ismerhetjük fel a 13. század végének, 14. század elejének párizsi adójegyzékén a legmagasabb összegekkel szereplők között, továbbá a városi magisztrátus tagjai, az échevinek listáin.

8 Egyesek ténylegesen nemesekként éltek, mint például Etienne Barbette, aki fegyverhordozóival, vadászaival valóságos seniorként élt. Mások a királyok mellett udvari szolgálatot láttak el. Pierre Gencien, „écuyer du Roi", talán a költemény szerzője. Fivérével, Jacques-kal együtt, 4 Cazelles, R.: Nouvelle histoire de Paris de la fin du règne de Philippe Auguste à la morte de Charles Valois 1223-1380. Paris, 1958; Champion, P.: La vie de Paris au Moyen Âge. Paris, 1933; Coornaert, E:. Les corporations en France avant 1789. Paris, 1941; Termine, A:. Recherches sur la bourgeoisie parisienne au XIII

e siècle, Paris, 1940.; Viard, J.: L'échevinage parisien et la royauté sous Philippe VI. de Valois. Paris, 1912. 5 Studi Romanzi, XIV. Ed. Pelaez E.; Maillard, J.: Note sur le Tornoiement des dames de Paris. Romania, 1968. 539-541.; Farai, E.: La vie quotidienne au temps de Saint Louis. Paris, 1942. 62-63. 6 Romania, Ed. Jeanroy. XXVIII. 232.; Faral, E.: Les arts poétique du XII

e et XIII

e siècles. Paris, 1923. 7 „fleur des dames de Grève, du Grant Pont de la Courroierie". A Grève tér volt Párizs kereskedelmi kikötője, a Grant Pont és a Courroirie a fő üzleti központok. 8 Michaëlsson, K.: Le livre de la taille de Paris Pan 1296. Göteborg, 1958; Le livre de la taille de Paris de l'an de grâce 1313. Göteborg, 1951.; Viard, J:. L'échevinage, i. m.