Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken

elutasító több száz magister és baccalaureus távo­zásához vezettek, hasonló méretű migrációhullá­mokat váltottak ki, és hasonló módon engedték érvényesülni a nemzeti mozgatórugókat, mint a prágai viták. Egy példa: a kölni stúdium megalapí­tásában 1389-ben 3 prágai, 2 bécsi, 2 montpellier-i mellett 13 (!) párizsi professzor vett részt. 37 Ezeknek a 14. század végi átalakulásoknak a legjelentősebb következménye az lett, hogy a kö­zépkori egyetemek egy központi eleme, az akadé­miai nemzetek szerepe teljesen megváltozott az új (és a megreformált régi) egyetemeken. Mint köz­tudott, a natio az egyetemeken a 13-14. században egy nemzetközi vagy regionális csoportot jelölt. 38 1331 körül Párizsban a három regionális jellegű akadémiai nemzet (a normann, a pikárd és a gall) mellett a negyedik, a natio anglicorum (vagy anglicana) foglalta magában az összes „idegent" — e tizenkét népcsoport között találjuk az angol, skót, skandináv, német és lengyel diákokat, és ide tartoznak az Imperium Regni Hungáriáéból jöttek is. 39 Bolognában a fő választóvonal azok között húzódott, akik az „Alpokon túlról" ér­keztek (universitas ultramontanorum), illetve az onnani oldaláról (universitas citramontanorum), és mindkét csoport további nemzetekre oszlott. Az „ultramontán univerzitásban" 1265-ben tizen­négy náció volt: francia, spanyol, provanszál, angol, pikárd, burgund, poitou-i, touraine-i, nor­mann, katalán, magyar, lengyel, német és gaszkon, és ezt a számot az 1432-es statútumok tizenhatra emelték. 40 Oxfordban az északiak (boréales) és a déliek (australes) közötti kezdeti megkülönbözte­tés, amely a 13. században számos összetűzéshez vezetett, a későbbiekben fokozatosan elvesztette a jelentőségét. 41 Prága kezdetben szintén az akadémiai nemze­tek univerzalisztikus felfogását képviselte. A négy natio academica itt sem tükrözte pontosan a nem­zeti hovatartozást: a csehek közé tartoztak a mor­vák, magyarok és a „szlávok" (szlovákok és hor­vátok) is, a lengyelek között sok ott élő németet találhatunk, a bajorok elsősorban a déli és a nyu­gati német területekről jövőket fogták össze, míg a szászok nemcsak az északi német tartományokat, hanem egész Skandináviát és a balti régiót. Ez a struktúra még a korábbi, univerzalisztikus elvek jegyében fogant, de épp itt, Prágában figyelhetjük meg, hogy a nemzet modern fogalma fokozatosan átformálja az akadémiai nemzet korábbi kategó­riáját, amely ennek következtében etnikai szem­pontból egyre homogénebb képet mutat. 42 Érdemes kiemelni, hogy Prágával szemben Krakkó, Pécs, Erfurt, Köln és Heidelberg egyete­mein nem alakultak akadémiai nációk. Erfurtban explicit módon elutasították ezt a szervezőelvet: hangsúlyozva, hogy a fakultások intézménye sokkal fontosabb az egyetem számára, de hallga­tólagosan számolva azzal is, hogy az ottani egye­tem oktatói és hallgatói túlnyomó többségükben ugyanazon nációból kerülnek ki. Csak két fontos egyetem példája nem illeszkedik ebbe az általános tendenciába: a bécsi egyetem 1365-ös alapítóleve­lében megtalálhatjuk a hagyományos négy akadé­miai nemzet megoszlását (osztrák, szász, magyar és cseh - az utóbbit 1384-től a „rajnai" náció váltotta fel); az 1409-ben alapított Lipcsében is lettek akadémiai nemzetek (meisseni, bajor, szász és lengyel). De csak látszólagos az ellentmondás: míg a natio academica eredeti fogalma nem volt szigorúan véve nemzeti vagy etnikus jellegű, a bécsi és a lipcsei nációk, éppúgy, mint a prágai és 37 Székely György elemezte a párizsi változások közép-európai hatását. L. A pécsi és az óbudai egyetem alapítása a közép­európai egyetemlétesítések összefüggéseiben. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1967/1968. 155-174.; L. még: Jacques Verger: The University of Paris at the End of the Hundred Year's War. In: Baldwin - Goldthwaite: Universities in Politics, i. m. 47-77. 38 Pearl Kibre: The Nations in the Mediaeval Universities. Cambridge, Mass. 1948. 39 Uo. 65-115. 40 Uo. 29-64. 41 Uo. 160-166. 42 „De nacionibus universitatem constituentibus", Chaloupecky: L'Université Charles à Prague, i. m. 165.; György Székely: Fakultät, Kollegium, Akademische Nation - Zusammenhänge in der Geschichte der mitteleuropäischen Universitäten des 14. und 15. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis, Sectio Historica, 13. (1972) 48-49. 43 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents