Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAROSI ERNŐ: Zsigmond, a király, a császár

lenik, mivel a sas egyik fején a Konstantinápolyra, másikon a Rómára utaló felirat van. Ugyanezek a megtépázott és vak sas szemeit elfedő szalagokon állnak - ilyen a helyzet; és ilyennek kellene lennie. A bekötött szem s a látást gátló fátyol motívuma általában Synagoga középkori ikonográfiájának attribútuma. A két sas tollazatát a zsinati korszak egyetemeinek felsorolása alkotja. Ez a felsorolás tartalmaz a magyar egyetemtörténet számára is (eddig tudtunkkal nem észlelt) tanulságot: a sas jobb szárnyának (melynek tövén a Pragens is felirat van) felső tolla a Quinqueecclesiensis feliratot viseli. Ugyanezen a szárnyon olvasható még a krakkói, bécsi, erfurti és lübecki egyetemek neve, a másik szárnyon Montpellier, Salamanca, Orléans, Toulouse, Perpignan, Toledo és Avignon, míg a törzsön Padova, Perugia, Firenze, Pavia, Würzburg, Heidelberg és Köln, a farktollakon pedig Oxford és Canterbury.

23 Tehát magyarként a kutatás által ez időre általában elenyészettnek tekintett pécsi egyetem jelenik meg, nem - mint a zsinati időszak egy fontos tanújától, az e tekintetben sokat idézett Ulrich Richental kortársától elvárható lenne - az óbudai. Talán éppen Winand volt a jól értesült, akár az óbudai stúdium hanyatlását illetően, akár azért, mert tudatában volt annak, hogy a pécsi egyetem folytatásáról lehetett szó?

24 A császári küldetéstudatot s annak sokrétű vonatkozásait reprezentáló sas-szimbolika nem egyedül Winand von Steegnél jelent meg a konstanzi zsinat korszakában. Hasonló eszközökkel élt a Zsigmondnak Konstanzban 1419-ben átadott másik allegorikus irat, a Buch der Heiligen Dreifaltigkeit szerzője, valószínűleg a nürnbergi Frigyes várgróf szolgálatában álló Ulmannus konstanzi ferences. Ebben a több változatban ismert kéziratban is a kétfejű sasos címer a császár üdvtörténeti küldetésének legfontosabb szimbóluma. A Krisztus keresztjével kapcsolatba hozott, kiterjesztett szárnyú quaternio-sas annak az eljövendő császárságnak a jelképe, amely majd egy Friedrich alatt fog megvalósulni, s a béke birodalma lesz. Ezt a gondolatkört folytatja a Zsigmond halála után, 1439 körül írott Reformatio Sigismundi is.

25 Winand müvét műfaja, a színezett tollrajzokkal illusztrált, folyóírásos papírkódex típusa is rokonítja a Buch der Heiligen Dreifaltigkeit ismert példányaival. A „népkönyveknek" ebbe a csoportjába tartozik a Richental-féle konstanzi zsinati krónikának az 1483-as nyomtatott kiadásba torkolló, folyamatos hagyománya.

26 E népkönyvek, melyek - még annak technológiája nélkül - közvetlenül megelőzik a könyvnyomtatást,

27 feltűnő módon sűrűsödnek Zsigmond személye s a konstanzi zsinat körül. Talán ebben rejlik a magyarázata a bibliofilia hiányának Zsigmondnál, amit Gerhard Schmidt figyelt meg: atyjának és bátyjának, IV. Vencelnek hagyatékával szemben tőle valóban feltűnően kevés hagyományos, luxuskivitelű, a miniatúrafestés hagyományos technikájával és stílusában díszített, személyével kapcsolatba hozható pergamenkódex maradt ránk.

28 Vö. Székely György: A pécsi és óbudai egyetem alapítása a közép-európai egyetemlétesítések összefüggéseiben. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1967. Pécs, 1968. 155-172.; Uő: La naissance de l'Europe centrale des universités (14

e siècle). A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történeti Tanszékének Evkönyve, 1990 [1992]. 175-190. A pécsi egyetem 15. századi utóéletéhez 1. mindenekelőtt: Petrovich Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1966. Pécs, 1967. 153-167. A pécsi és az óbudai egyetemnek is a konstanzi zsinat utáni homályba merüléséről szól: L. S. Domonkos: The Problems of Hungarian University Foundations in the Middle Ages, In: Society in Change. Studies in Honor of Béla K. Király, New York, Columbia University Press, 1983. 373-379., különösen: 379. Vö.: Székely György; A pécsi és óbudai egyetem alapítása, 163.; Székely György: Luxemburgi Zsigmond, egy középeurópai uralkodó. In: Művészet Zsigmond király korában, 1387-1437. I. Tanulmányok. 62-67., különösen: 66. és Uő: Sigismund von Luxemburg und das Universitätsleben. In: Sigismund von Luxemburg, Kaiser und König in Mitteleuropa 1387-1437. Beiträge zur Herrschaft Kaiser Sigismunds und der europäischen Geschichte um 1400. Hrsg. Josef Macek, Ernő Marosi, Ferdinand Seibt. Warendorf, 1994. 132-143. Flor: Die Krönung Maria, 392-412.; Pferschy-Maleczek: Der Nimbus des Doppeladlers, 451-457. Elisabeth von Gleichenstein: Ulrich Richental beszámolója a konstanzi zsinatról a ránk maradt kéziratokban, In: Művészet Zsigmond király korában, i. m. I. 130-134. Lieselotte E. Stamm: Buchmalerei in Serie: Zur Frühgeschichte der Vervielfältigungskunst. Zeitschrift für Schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte, 40. (1983) 128-135. Gerhard Schmidt: Zsigmond császár és a könyvfestészet. In: Művészet Zsigmond király korában, i. m. I. 181.