Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - BERTÉNYI IVÁN: Címerpajzson szereplő és pajzson kívüli ábrázolások Buda középkori pecsétjein

Avar a kettőspecséten túlmenő további címerváltozatok ábráin (pars pro toto vagy teljes egészében) hol sisakdíszként, hol a vágott pajzs első mezejében mindig szerepel. A háromtornyú vár a 13-14. századi magyar városi pecsétek igen népszerű szimbóluma,

7 más címer- vagy pecsétábra nélkül (önállóan) alig lenne alkalmas Buda egyértelmű jelölésére. A szőlőindák, illetve szőlőfürtök csak a 13. század végi kettőspecséten szerepelnek külső díszként, ezután eltűnnek, a 13. századi kisebb pecséten helyettük már a két torony a sisakdísz. Buda ma a magyar főváros egyik - Duna jobb parti - része. Budapest jelenlegi címerének nincs sisakdísze, pajzsának felső szélén a magyar Szent Korona nyugszik, pajzstartói egy ágaskodó oroszlán és egy ágaskodó griff.

8 Az igen előkelő szimbolikájú (eredetileg az uralkodóra utaló) hétszer vágott mező először még a teljes címerpajzsot betölti; a középkor végéig a titkospecsét funkciójú kisebb címer ezt a kiemelt szerepet tovább viszi (3. ábra), de az ezt mintázó középkor végi kőcímeren már csak a vágott pajzs alsó (kevésbé fontos) felében szerepel (7. ábra), a középkor végén vésett (új) kispecsét nyomóján pedig már egyáltalán nem látható (4. ábra), s az ezt mintázó kőcímeren is hiányzik (5 ábra). Nagyon tanulságos, hogy a középkori budai címerek megalkotói milyen szabadon szerkesztették és cserélgették a címerképeket, heroldalakokat, illetve a pajzson kívüli elemeket. Ennek tudható be, hogy ugyanaz az ábrázolás esetenként eltérő szerepkörben jelenhetett meg. Ez azért is fontos, mert a heraldikai kézikönyvek - teoretikus szemlélettel - eltérő fejezetekben tárgyalják a címerpajzsok ábrázolásait, a pajzstartókat, a sisakokat, a sisakdíszeket, s általában a címerpajzson kívüli alkotóelemeket. Van olyan kiadvány, amely a különböző országokból választott európai városcímereknek csupán a pajzsait közli, s az egyéb alkotóelemekről nem is vesz tudomást.

9 Buda középkori címerfejlődését vizsgálva tudományos kiadvány számára ez a közlési mód semmiképpen sem követendő példa... A magyar heraldika és szfragisztika neves művelője, Kumorovitz L. Bernát elismerte a 13. századi, pecsétmezőben szereplő háromtornyú vár - tehát a pajzsba nem foglalt ábrázolás - címer jellegét, ha az (mint esetünkben) más pecséteken pajzsba foglalva címerképként is megjelent.

10 Az ő felfogását követve tekintette Kubinyi András Székesfehérvár és más városok, köztük Buda ugyancsak háromtornyú várfalrészlettel szereplő (topografikus) pecsétábráját - még ha nem is foglalták eleve címerpajzsba - a későbbi időszakban címernek." Kubinyi a nemzetközi szakirodalmat követve azt a fejlődési vonalat is bemutatja, hogy a legtöbb hazai városcímer először pecsétképként jelent meg, s utóbb helyezték pajzsra.

12 Amikor ugyanő 1989-ben ismét foglalkozott Buda címerével, már csak egyedül a hétszer vágott királyi címert tartotta az eredeti budai címernek, s a 13. század végi kis pecséten szereplő, a pajzs tetején látható két kis tornyot ábrázoló kompozíciót úgy tekintette, hogy az (a mások által is használt más királyi címerektől való) megkülönböztetésre készült.

13 Teoretikusan elmondhatjuk, hogy amikor időrendben hol az egyik, hol a másik címerképet, heroldalakot helyezték a pajzsra, illetve a pajzson kívülre, a pecsétre, ez egyben a fontossági sorrend megváltoztatását is kifejezte. Az egymással párhuzamosan használt, különböző elrendezésű pecsétek azonban óvatosságra intenek e tekintetben is. A 13. századi budai kettős pecséten a hát7 TBM 1961. 110-112. A háromtornyú várábrázolásokhoz vö. Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétéi. In: Székesfehérvár Évszázadai. 2. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1972. 163-166. 8 Beríényi Iván: Új magyar címertan. Bp., 1993. 38., 44. ábra. 9 A teoretikus szemléletmódra elegendő felütni néhány „nagy" kézikönyv tartalomjegyzékét. Pl. D. L. Galbreath-Léon Jéquier: Manuel du blason. Lausanne, 1977. 341-343.; Michel Pastoureau: Traité d'héraldique. Paris, 1979. 362-366.; városcímerként csak a pajzsokat közli Jiri Louda: Europäische Städtewappen. Balzers, 1969. 10 Kumorovitz L. Bernát; Az authentikus pecsét. Turul, 50 (1936) 56., 16. j. 11 Kubinyi András: a 7. jegyzetben i. m. 165-166. 12 Kubinyi András: uo. 163. 13 Kubinyi András: az 1. jegyzetben másodikként i. m. 139-140.